2017. március 5., vasárnap

29. rész

Mi sárkányok kicsit hátrébb, a kajáspult mellett fintorogva fordítottuk el a fejünket, hisz köztudott, hogy a sárkányok utálják az ehhez hasonló nyálas ocsmánykodásokat. (Na jó, nem minden egyes sárkány, de nem sok a kivétel)
 Astrid az arcához kapott, hitetlenkedve eltakarta kezével orrát és száját, így tett hátra egy fél lépést. Nem jöttek a nyelvére a szavak, egy percig csak nézte az előtte térdelő, csillogó, smaragdzöld szemű fiút, kinek tekintetében hányszor elveszett. Lepergett szeme előtt rengeteg emlékük, amit vele szerzett, a szemei ettől megteltek könnyel. Az öröm könnyeivel. Lélekben felhők felett repdesett, úszott az égben, ami végtelen boldogságát szimbolizálta. Hablaty ezalatt türelmesen várakozott, tudta, legalábbis sejtette, hogy mekkora sokk ez a lány számára. A szőke végül összeszedte annyira magát, hogy összenyekeregjen egy választ, természetesen igent.
 A falu viharszerűen tapsolt, éljenezte a fiatalok nagy pillanatát, míg a fiú felhúzta Astrid ujjára a gyűrűt és felegyenesedett, mire a másik magához rántotta és majdnem csak falva, hosszasan csókolta. Amaz boldogan viszonozta.
 Fogatlan (természetesen miután megbizonyosodott róla, hogy befejezték egymás lenyelését) ünnepélyesen felüvöltött, majd egy plazmabombát lőtt az ég felé, a többi sárkány követte a példáját, (nem, nem nem.. nem plazmabombát lőttek, értitek ti eztXDD) engem kivéve, mert ugyebár nem feltétlen lenne kellemes dolog egy kis savesőt a falu nyakába zúdítani a meghitt pillanatban.

 Fafej ezalatt valahogy előre keveredett a tömegben, ugyanis felugrott a 2 jómadár elé, majd felénk fordulva, csirkével a kezében felkiáltott:
-AKKOR MOST BULIZZUUNK *w*
Végre megtört a komoly hangulat, a Rettenetes Rémek daloltak a háztetőkön, a vikingek is nyekeregtek valamit, vagy éppen táncoltak a tömegben. Én oda akartam menni Hablatyhoz kérdezni valamit, de látván hogy jelenleg igencsak próbálja egybe lenyelni az asszonyt, inkább elvetettem az ötletet, megindultam volna a többi sárkányhoz, de letámadtak a gyerekek..egy fél falkányi kisfiú és kislány döntött úgy, hogy én most a bébiszitterük leszek, menekülni esély sem volt. 
 Egészen késő estig, az ünnepély végéig rajtam csüngtek, de végre segítségemre siettek a szülők, akik lekorholták a még mindig energiával teli csintalan kölyköket, majd szépen hazaindultak, vagyis csak indultak VOLNA, de méég Hablaty visszafogta a tömeget, hogy akkor aki nekem segíteni szeretne szüleim megtalálásában, az menjen a házuk udvarába, hiszen már hajnalban indulni akarnak/akarunk, meg kell beszélni a dolgokat, a gyülekezőt, a keresés menetét stb.
 A sárkányok ebben nem igazán vettek részt, nekik nem kellett semmit szervezkedni, csak a hátasukat vinni, illetve figyelni, hátha találnak valamit. Mikor már csak néhány házban pislákolt a tűz, megindultam egy kisebb szirthez, az egyik kedvenc helyemhez a szigeten. Innen a kilátás egyenesen a nyílt tengerre mutatott, és mivel már elég késő volt, a szokatlanul nagy Hold gyönyörű látványt nyújtott a hullámok felett, amik visszatükrözték a nagy gömb felületét. A csillagok hasonlóképpen ragyogtak, imádtam őket nézni mindig is. Egy ideig még csodáltam a kilátást.

-Meg fogunk találni Mama, Tüske és Karom, ígérem, megtalálunk titeket..
 Ezeket a szavakat motyogtam a hűvös szélbe, majd nagy nehezen elszakadtam kedvenc szirtemtől, megindultam Zsófiékhoz, akik egy háznál vártak már rám. Csendben sétáltunk hazafele, majd mindhármunk fáradtan esett be az ajtón, Zsófi befeküdt az ágyba, én rá, Láng(os) pedig a kanapén találta meg nyughelyét.

Hát gyerekek akármennyire is szégyellem magam, most jutott eszembe, hogy Zsófi még régebben készített nekünk két nagyon szép rajzot, amiket a mai napig imádok, de sikeresen elfelejtettem kirakni nektek...Csodáljátok *-*
A rész meg ennyi volt, remélem tetszett, annak ellenére hogy szerintem eléggé összekapkodott lett, legalábbis a vége, de az igazat megvallva nem igazán tudtam megtervezni az ünnepélyt, poénokat szerettem volna belevinni, de nem igazán jutott semmi az eszembe, így inkább átugrottam, remélem a Hiccstrid valamilyen szinten kiengesztel titeket. :)