Reggel Rettenetes Rém dalolásra ébredtem. Hiába szoktam meg a hajnali kelést, lefárasztottak annyira tegnap, hogy ne tudjak magamtól feléledni, csak ha úgy ébresztenek. Fáradtam nyújtóztam egyet, mire a csontjaim ezernyit roppantak, olyan szinten, hogy akár Csonttörőhívónak is lehetett volna használni az összegömbölyödéstől elgémberedett testemet. Lemásztam az ágyról kaja után kutatni, de nem hogy halat, egy árva lelket nem találtam a kicsi, ám otthonos lakásban. Mivel sikeresen ellestem, így meg is tanultam hogyan működik az a fém izé az ajtóban, így gond nélkül nyomtam le az egyik mancsommal azt. Ahogy kiléptem, elég meghökkentő látvány fogadott: komplett sárkány és gazdájukból álló hadsereg állt az ajtóban, aki csak a jelre várt, hogy induljunk kis családom megkeresésére. A tömegen átverekedve magát Hablaty és Fogatlan üdvözölt, de a barna igencsak vigyorgott, valószínűleg a meglepettségtől hatalmasra tágult szemeim miatt. Természetesem az álom azonnal kiment a szememből. Párat pislogtam, amíg felfogtam az eseményeket, majd előszedtem a bennem szunnyadozó falkavezért, kihúztam magam, igazi alfahímnek a falkája védelmezőjének éreztem magam, aki épp vadászati portyára készül indulni. A fejemmel intettem III. Haddock fordító uraságnak, hogy legyen szíves működésbe lépni, amíg az idelábatlankodott, én nagyjából összeszedtem magamat. Én mindenféle morgásokat adtam ki, néha alig észrevehető mozdulatokkal kommunikáltam a többi hüllővel. Igyekeztem minél tagoltabban közölni a mondanivalómat, hiszen a falu vezére sem tud tökéletesen sárkányul, így néha találgatott csak az egyes hangoknál, mozdulatoknál. Bezzeg nekünk sárkányoknak azonnal tudni kell mit akarnak a gazdáink! Pff..... no mindegy is. Igazából itt még semmi izgalmas nem történt, megbeszéltük, hogy ki merre fog menni, a találkozóhelyeket, hiszen ők nem is tudtak a varázskapuról, ami segítségével idejutottam, semmit nem tudnak az ottani világról. Szerencsémre a sárkányok a legtöbb útvonalat megjegyzik legalább a szagnyomok alapján, amin mentek, így könnyűszerrel indultam meg a hatalmas tömeg élén. A sárkánylovasok (Miért lovas? Miért lovagolják a sárkányokat? Miért nem sárkányogolják őket? Soha nem fogom megérteni...) már jószágaik hátán ültek, hiszen némelyik fenevad akkora volt, hogy könnyűszerrel kilapította volna még a termetesebb vikingeket is.. bár melyik viking nem az Hablatyon kívül? Mindegy, megint elkalandoztam, miért nem szóltok rám? NASSZÓÓVAL egy kis szerencsétlenkedés után végre valahára elérkeztünk a varázs erejű barlanghoz, ahova kissé félve követtek a többiek. Én azonban már ismertem az érzést, tudtam, hogy nem fog semmi rossz történni (legalábbis sejtettem), így sikeresen leheltem egy kis bátorságot a népbe, így lassan mindenkit elnyelt a spirállal körülvett egyébként láthatatlan alagút. Most hagytam egy kis időt magamnak, hogy megfigyeljem a szédítő sávokat. A kék különböző árnyalataiban pompázó kis pontok alkották őket, azt hiszem a Tejúthoz lehetne leginkább hasonlítani a helyet. Mindenfelé fokozatosan sötétülő üresség vett körül minket, így az alagút gyönyörűen világított, álmosítóan hipnotizálva. Néhányan igyekeztek a folyamatosan körülöttünk forgó sávokon maradva, félve attól, hogy lezuhannak az örökkévalóságig tartó ürességbe. Mély levegőt szívtam be az orrlyukaimon, majd a fejemmel intettem, hogy kövessenek. Így indultunk meg a folyosón.
A mostani utazás sokkal tovább tartott mint legutóbb, vagy 10 percen keresztül folyamatosan sétáltunk, mire megkönnyebbülésemre megláttuk a "másik világ" bejáratát. Gyorsítottam a tempón, persze nem sokkal, hiszen nem csak gyors Siklósárkányok vagy Szörnyennagyok tartoztak a csapatba, láttam Gronkelt, sőt, Forróböffcsit is. Nem szeretném leszólni ezeket sárkányokat sem, mindenkinek megvannak a maga előnyei, de valljuk be, nem versenysárkánynak készültek. Mindenesetre örültem, hogy ekkora tömeg gyűlt össze, úgyhogy panaszra nincs okom. Mikor kiléptünk a végtelenül hosszúnak tűnő varázslatos járatból, minden sárkány egyből elkezdett szimatolni. Még utoljára átbeszéltük a találkozópontokat, illetve hogy pontosan miket, milyen színű siklókat keresünk, majd szétváltunk, egyesek csapatban keresték egykori megmentőim, mások pedig külön-külön kémlelték a talajt vagy az eget. Én nekiálltam reménykedve szimatolni, de csak a segítő barátok illatait éreztem, illetve a különböző növényekét. Alaposan körülnéztem a kis tisztáson, amit félig-meddig a Hibbantiak tágítottak ki (Te idefigyelj, ez egy ártatlan történet, ne gondoljál már egyből rosszra!! Ha netalán tán tévedtem volna, elnézést kérek tőled, kedves olvasó), majd eltűntem a sötét rengetegben a fák között.
Egészen estig keresgéltünk, persze nyomtalanul. Én felfedeztem egy nagyobb barlangot az átjárótól nem messze, így gondoltam, hogy ott meg tudunk szállni. Épp indultam volna vissza a kapuhoz, hiszen ott gyülekeztünk, mikor egy viking ordítását lehetett hallani:
-AZT HISZEM TALÁLTUNK VALAMIT!!!
Felcsillant a szemem, őrült módjára cikáztam a sötétben a fák között egyenesen a hang felé. Mikor megláttam a levegőben lebegő Nyögdöcöt (Köszi Vera :3 XDD) még nagyobb sebességre kapcsoltam.
Mire odaértem már nem egy sárkány állt ott, lehajtott fejjel. Hiába nőttem rengeteget mióta Hibbantra kerültem, még így is jóval kisebb voltam a többi sárkánynál, így egyáltalán nem láttam amit találtak. Sikeren átbújtam az egyik Suttogó halál szárnya alatt (wow, vajon hogyan fogták be?) és megláttam... Amit soha nem akartam...
2017. április 4., kedd
2017. március 5., vasárnap
29. rész
Mi sárkányok kicsit hátrébb, a kajáspult mellett fintorogva fordítottuk el a fejünket, hisz köztudott, hogy a sárkányok utálják az ehhez hasonló nyálas ocsmánykodásokat. (Na jó, nem minden egyes sárkány, de nem sok a kivétel)
Astrid az arcához kapott, hitetlenkedve eltakarta kezével orrát és száját, így tett hátra egy fél lépést. Nem jöttek a nyelvére a szavak, egy percig csak nézte az előtte térdelő, csillogó, smaragdzöld szemű fiút, kinek tekintetében hányszor elveszett. Lepergett szeme előtt rengeteg emlékük, amit vele szerzett, a szemei ettől megteltek könnyel. Az öröm könnyeivel. Lélekben felhők felett repdesett, úszott az égben, ami végtelen boldogságát szimbolizálta. Hablaty ezalatt türelmesen várakozott, tudta, legalábbis sejtette, hogy mekkora sokk ez a lány számára. A szőke végül összeszedte annyira magát, hogy összenyekeregjen egy választ, természetesen igent.
A falu viharszerűen tapsolt, éljenezte a fiatalok nagy pillanatát, míg a fiú felhúzta Astrid ujjára a gyűrűt és felegyenesedett, mire a másik magához rántotta és majdnem csak falva, hosszasan csókolta. Amaz boldogan viszonozta.
Fogatlan (természetesen miután megbizonyosodott róla, hogy befejezték egymás lenyelését) ünnepélyesen felüvöltött, majd egy plazmabombát lőtt az ég felé, a többi sárkány követte a példáját, (nem, nem nem.. nem plazmabombát lőttek, értitek ti eztXDD) engem kivéve, mert ugyebár nem feltétlen lenne kellemes dolog egy kis savesőt a falu nyakába zúdítani a meghitt pillanatban.
Fafej ezalatt valahogy előre keveredett a tömegben, ugyanis felugrott a 2 jómadár elé, majd felénk fordulva, csirkével a kezében felkiáltott:
-AKKOR MOST BULIZZUUNK *w*
Végre megtört a komoly hangulat, a Rettenetes Rémek daloltak a háztetőkön, a vikingek is nyekeregtek valamit, vagy éppen táncoltak a tömegben. Én oda akartam menni Hablatyhoz kérdezni valamit, de látván hogy jelenleg igencsak próbálja egybe lenyelni az asszonyt, inkább elvetettem az ötletet, megindultam volna a többi sárkányhoz, de letámadtak a gyerekek..egy fél falkányi kisfiú és kislány döntött úgy, hogy én most a bébiszitterük leszek, menekülni esély sem volt.
Egészen késő estig, az ünnepély végéig rajtam csüngtek, de végre segítségemre siettek a szülők, akik lekorholták a még mindig energiával teli csintalan kölyköket, majd szépen hazaindultak, vagyis csak indultak VOLNA, de méég Hablaty visszafogta a tömeget, hogy akkor aki nekem segíteni szeretne szüleim megtalálásában, az menjen a házuk udvarába, hiszen már hajnalban indulni akarnak/akarunk, meg kell beszélni a dolgokat, a gyülekezőt, a keresés menetét stb.
A sárkányok ebben nem igazán vettek részt, nekik nem kellett semmit szervezkedni, csak a hátasukat vinni, illetve figyelni, hátha találnak valamit. Mikor már csak néhány házban pislákolt a tűz, megindultam egy kisebb szirthez, az egyik kedvenc helyemhez a szigeten. Innen a kilátás egyenesen a nyílt tengerre mutatott, és mivel már elég késő volt, a szokatlanul nagy Hold gyönyörű látványt nyújtott a hullámok felett, amik visszatükrözték a nagy gömb felületét. A csillagok hasonlóképpen ragyogtak, imádtam őket nézni mindig is. Egy ideig még csodáltam a kilátást.
-Meg fogunk találni Mama, Tüske és Karom, ígérem, megtalálunk titeket..
Ezeket a szavakat motyogtam a hűvös szélbe, majd nagy nehezen elszakadtam kedvenc szirtemtől, megindultam Zsófiékhoz, akik egy háznál vártak már rám. Csendben sétáltunk hazafele, majd mindhármunk fáradtan esett be az ajtón, Zsófi befeküdt az ágyba, én rá, Láng(os) pedig a kanapén találta meg nyughelyét.
Hát gyerekek akármennyire is szégyellem magam, most jutott eszembe, hogy Zsófi még régebben készített nekünk két nagyon szép rajzot, amiket a mai napig imádok, de sikeresen elfelejtettem kirakni nektek...Csodáljátok *-*
Astrid az arcához kapott, hitetlenkedve eltakarta kezével orrát és száját, így tett hátra egy fél lépést. Nem jöttek a nyelvére a szavak, egy percig csak nézte az előtte térdelő, csillogó, smaragdzöld szemű fiút, kinek tekintetében hányszor elveszett. Lepergett szeme előtt rengeteg emlékük, amit vele szerzett, a szemei ettől megteltek könnyel. Az öröm könnyeivel. Lélekben felhők felett repdesett, úszott az égben, ami végtelen boldogságát szimbolizálta. Hablaty ezalatt türelmesen várakozott, tudta, legalábbis sejtette, hogy mekkora sokk ez a lány számára. A szőke végül összeszedte annyira magát, hogy összenyekeregjen egy választ, természetesen igent.
A falu viharszerűen tapsolt, éljenezte a fiatalok nagy pillanatát, míg a fiú felhúzta Astrid ujjára a gyűrűt és felegyenesedett, mire a másik magához rántotta és majdnem csak falva, hosszasan csókolta. Amaz boldogan viszonozta.
Fogatlan (természetesen miután megbizonyosodott róla, hogy befejezték egymás lenyelését) ünnepélyesen felüvöltött, majd egy plazmabombát lőtt az ég felé, a többi sárkány követte a példáját, (nem, nem nem.. nem plazmabombát lőttek, értitek ti eztXDD) engem kivéve, mert ugyebár nem feltétlen lenne kellemes dolog egy kis savesőt a falu nyakába zúdítani a meghitt pillanatban.
Fafej ezalatt valahogy előre keveredett a tömegben, ugyanis felugrott a 2 jómadár elé, majd felénk fordulva, csirkével a kezében felkiáltott:
-AKKOR MOST BULIZZUUNK *w*
Végre megtört a komoly hangulat, a Rettenetes Rémek daloltak a háztetőkön, a vikingek is nyekeregtek valamit, vagy éppen táncoltak a tömegben. Én oda akartam menni Hablatyhoz kérdezni valamit, de látván hogy jelenleg igencsak próbálja egybe lenyelni az asszonyt, inkább elvetettem az ötletet, megindultam volna a többi sárkányhoz, de letámadtak a gyerekek..egy fél falkányi kisfiú és kislány döntött úgy, hogy én most a bébiszitterük leszek, menekülni esély sem volt.
Egészen késő estig, az ünnepély végéig rajtam csüngtek, de végre segítségemre siettek a szülők, akik lekorholták a még mindig energiával teli csintalan kölyköket, majd szépen hazaindultak, vagyis csak indultak VOLNA, de méég Hablaty visszafogta a tömeget, hogy akkor aki nekem segíteni szeretne szüleim megtalálásában, az menjen a házuk udvarába, hiszen már hajnalban indulni akarnak/akarunk, meg kell beszélni a dolgokat, a gyülekezőt, a keresés menetét stb.
A sárkányok ebben nem igazán vettek részt, nekik nem kellett semmit szervezkedni, csak a hátasukat vinni, illetve figyelni, hátha találnak valamit. Mikor már csak néhány házban pislákolt a tűz, megindultam egy kisebb szirthez, az egyik kedvenc helyemhez a szigeten. Innen a kilátás egyenesen a nyílt tengerre mutatott, és mivel már elég késő volt, a szokatlanul nagy Hold gyönyörű látványt nyújtott a hullámok felett, amik visszatükrözték a nagy gömb felületét. A csillagok hasonlóképpen ragyogtak, imádtam őket nézni mindig is. Egy ideig még csodáltam a kilátást.
-Meg fogunk találni Mama, Tüske és Karom, ígérem, megtalálunk titeket..
Ezeket a szavakat motyogtam a hűvös szélbe, majd nagy nehezen elszakadtam kedvenc szirtemtől, megindultam Zsófiékhoz, akik egy háznál vártak már rám. Csendben sétáltunk hazafele, majd mindhármunk fáradtan esett be az ajtón, Zsófi befeküdt az ágyba, én rá, Láng(os) pedig a kanapén találta meg nyughelyét.
Hát gyerekek akármennyire is szégyellem magam, most jutott eszembe, hogy Zsófi még régebben készített nekünk két nagyon szép rajzot, amiket a mai napig imádok, de sikeresen elfelejtettem kirakni nektek...Csodáljátok *-*
A rész meg ennyi volt, remélem tetszett, annak ellenére hogy szerintem eléggé összekapkodott lett, legalábbis a vége, de az igazat megvallva nem igazán tudtam megtervezni az ünnepélyt, poénokat szerettem volna belevinni, de nem igazán jutott semmi az eszembe, így inkább átugrottam, remélem a Hiccstrid valamilyen szinten kiengesztel titeket. :)
2017. február 27., hétfő
28. rész - Van itt még valaki?
Elérkezett a kora délután, a falu főtere csak úgy nyüzsgött, mindenfele boldog vikinget lehetett látni. Hablaty idegesen toporgott mellettem, mire én felugrottam a mellettünk lévő nagyobb kőre, ahonnan már fel tudtam annyira nyúlni, hogy végignyaljam aggódó arcát.
-Fireeee, most miért kellett megint elrontani a hajamat?XDD -ugyanis jó nyálasra sikeredett, így a szeméhez lógó tincsek tüskék módjára az égnek meredtek, a szálak összeálltak a nedvességtől. Amennyire tudta elrendezte loboncát, majd nevetve megsimogatta a fejemet. Szívesen folytattam volna a szemtelenkedést, de eszembe jutott, hogy mit tervezek bejelenteni, így lassan elkomolyodtam.
Mikor már az egész falu lakossága itt volt. Hablaty kilépett a Nagyterem elé, megköszörülte a torkát, hogy felkeltse a figyelmet. Mivel ez nem éppen sikeredett, így Fogatlan Éjfúria üvöltést hallatva vonta ide a nép tekintetét, erre Bélhangos reflexből elkiáltotta magát, hogy "ÉJFÚRIAA!!!" És védekezően feje fölé emelte kezeit. Vagyis egyik kezét, a másik meg egy kampó.. Mindegy.. Nehéz volt visszafojtani a nevetést, mégis az ikrek kivételével mindenkinek sikerült. Miután a többség összeszedte magát, Hablaty megkezdte a mondókáját:
-Hibbant sziget! Mint mindenki tudja, tegnap végleg megszabadultunk Drago Vérdungtól. Ez az ünnepély pedig emiatt van szervezve, hiszen ha egy nem régi már majdnem lakosnak mondható jövevény nem segít be egy kicsit, már biztos, hogy nem állnék itt, ahol vagyok. Ez a lakó pedig nem más, mint egy sárkány, egy Fürge Fullánk, Firestorm névre hallgat. Csodálnám, ha valaki nem hallotta volna, hisz már megjelenése sem mindennapi, de ha valaki még is lemaradott lenne, nézze meg maga! Fire, gyere ide kérlek..-bíztatóan rám mosolygott, mire én mély levegőt véve odaléptem a lába mellé. Már a könyökéig értem, az utóbbi időben elég sokat nőttem. Astrid tapsvihart kezdeményezett, mire a vikingek követték példáját. Soha nem éreztem még így, hogy tényleg engem ünnepelnek, értem ujjong a tömeg. Hirtelen elkapott az önbizalom, mégis valamilyen szinten aggódtam. Mi lesz, ha nem segít nekem senki? Mi lesz, ha konkrétan hülyének fognak nézni? Hamarosan kiderül... Egy ideig még Hablaty folytatta a szentbeszédet, majd mikor befejezte volna, akkor elkezdtem böködni fejemmel a könyökét. Felvont szemöldökkel nézett le rám, mire én igyekeztem minél inkább elmutogatni a szándékomat. Kb 3 perc Activityzés után végre felfogta, hogy mondani valóm van, úgyhogy szépen bejelentette, hogy mondanivalóm van, ellépett mellőlem, erősen figyelte amit sárkányhangon nyekergek, mert nagyjából ért már a sárkányok nyelvén, persze nem teljesen. Így igyekezett fordítani:
-Öhm... azt mondja, kedves sárkányok.. mint tudni illik.. várj, mi? Mutasd még egyszer.. aaaahaaaa... tehát azt hiszem azt mondja hogy elveszett a családjától, és őket szeretné megenni? -itt szépen gyengén megsuhintottam botrostás pofikáját a farkincámmal, mire a tömeg felkuncogott- Jaaa hogy megkeresni! Igen, azt hiszem. Tehát elveszítette a családját, és őket kereste gondolom mikor idetévedt, hiányoznak neki és őket szeretné megkeresni, ehhez kér segítséget, minél előbb. -elégedetten néztem rá, helyeslően bólogattam a fejemmel. (Mi mással lehet?XDD) A többi sárkány természetesen egyből megértette, hiszen én morgásokkal, mutogatásokkal mondtam el ezt, ők engem figyeltek, nem kellett végigszenvedniük a nem két ballábas szerencsétlenkedését. Meglepően segítőkészen fogadták a dolgot, hallottam, hogy pár Rettenetes rém elkezdték beszélni, hogy holnap reggel kéne indulni. Végül egy Prémvadász előlépett a tömegből, majd a fejek egymást kisegítve elkezdték szervezni, hogy holnap amint a nap felkel itt találkozzanak azok, akik jönnének segíteni lovasokkal együtt. Hablaty ide-oda kapkodta a fejét, próbált kiigazodni a beszélgetésen, hogy tudja fordítani a népnek, de nem igazán jött össze, így én oldalba böktem a hatalmas bestiát (nem, nem fullánkkal) és szóltam neki hogy lassítsanak (Nem tudok kiigazodni, hogy most egyes, vagy többes szám, hagyjál)mert az emberek is szeretnének belőle érteni valamit. A sárkányok ezalatt egyetértően bólogattak, figyeltek arra, amit a 4 fej egyszerre mond. A legtöbb sárkány elvonult szervezkedni, a vikingektől is ismét harsogott a sziget, beszélték a dolgokat, én meg meglepetten pislogtam csak, hogy hogyan lehet ilyen összetartó egy ilyen nagy közösség? Bezzeg a régi falkám.. majdnem meghaltam, ennek ellenére rezzenéstelen arccal otthagytak egyedül. Mélyet sóhajtottam, majd a torkomban dobogó szívvel, hihetetlenül csillogó szemekkel, boldogan néztem fel a barnára heves farkcsóválás közben, aki bizalmasan mosolygott rám, bár enyhe szomorúságot is észre lehetett venni az arcán. Ismét megköszörülte a torkát, mire kivételesen odafigyeltek az emberek.
-Nos, ez igen meglepett minket, de ennek ellenére ma még ünneplünk vikingek! A kovácsműhely előtt Astridtól vehettek innivalókat, Néma Swannál pedig frissen sült Jakhúst lehet kapni.- erre a fele falu megindult az említett bódék felé. Hablaty is lement a tömegbe elvegyülni, én pedig betámadtam a kajáldát. Néhány viking nekiállt valami kifúrt sárkánycsonton játszani, ezzel megteremtve azt a tipikus ünnepi hangulatot. Egyszer csak elrohant, akarom mondani próbált elrohanni mellettem Fafej, de azt hiszem volt benne egy kis hangulatfokozó, ennek hatására elég billegálisan haladt, majd szépen orra is esett. Gond nélkül talpraállt, majd belekarolt az épp erre tartó Halvérbe és elrángatta táncolni O.o Mögöttük Kőfej fetrengett kb. a röhögéstől. Hablaty kikerekedett szemekkel nézte végig a cselekményeket, majd indult is az Astrid-féle bódéhoz. A szőke éppen nem szolgált ki senkit, bár nem is csodálom, hogy nem nagyon vásárolnak tőle, már a szaga is borzalmas volt annak a trutyinak, amit kotyvasztott otthon. Felcsillant a szeme a közeledő fiú láttára, mire az remegő láb(akk)al, aggódva elmosolyodott. Picit összeszedte magát, majd mély levegőt vett, és elhívta a Nagyterem elé, ahol a "megnyitót" tartotta. Fogatlan ismét üvöltött a figyelem felkeltésére, mire mindenki odanézett, még az atomrészeg Fafej is abbahagyta már Takony táncoltatását, nem tudom Halvér hogy szabadult el tőle xDD Hablaty a tömeg felé fordult.
-Hát hogy is kezdjek bele.. Nem elég nagy meglepetés nektek az, hogy még itt vagyok, viszonylag 1 darabban.. bár ez ennek a gyönyörű lánynak is köszönhető, aki itt áll mellettem.-óvatosan rámosolyog a valóban szép, kék szemű, enyhe pírral bolondított arcú szőke lányra.- Neki is szeretném megköszönni ezt, hiszen nélküle már nem lennék itt, már kb. 14 évesen felfalt volna egy Siklósárkány.-itt mind a ketten felkuncogtak az emléktől, ahol a még lábas Hablaty menekül egy zöldes Sikló elől, Astrid pedig megmenti. A nép nagyja is elmosolyodott, hiszen a többség szintén emlékszik a jelenetre.- Nem is tudom hogyan tudnám neked ezt meghálálni Astrid.. rengeteg minden történt velünk a Vörös Halál legyőzése óta, közelebb kerültünk egymáshoz, azt hiszem mondhatom azt is, hogy benőtt a fejünk lágya, még az enyém is. Csak az a probléma, hogy akárhányszor meglátlak, el is vesztem az eszemet.. Lehet, hogy most nagyon meg fogsz utálni, de nem bírom magamban tartani tovább, úgy éreztem, itt az alkalom..-mondta enyhén dadogva, letérdelt a szőke elé, óvatosan előhúzott a zsebéből egy kis dobozt, azt kinyitotta, és a lány felé mutatta az ezüst színű gyűrűt, melybe a falu címere volt belevésve apróban, piros háttérbe, amit egy kisebb drágakő képviselt.
-H-hozzám j-jönnél, feleségül?- dadogta óvatosan, majd a választ várva, csillogó szemekkel nézett fel kedvesére.
Te jó ég, van itt még valaki? Igen, igen, tudom, ne öljetek meg, tudom tudom egy hónapja nincs rész.. tudom tudom tudom tudom.. Magyarázat? háááááát.. Lustaság? -kínos tarkóvakargatás- meg hát az a helyzet, bármennyire is lehetetlen, eléggé megfeledkeztem rólatok, RTTE 4. évad, rajzolás, iskola, barátok..Ötlet és kedvhiány.. maximum ezeket tudnám felhozni mentségnek, de higgyétek el, nagyon restellem hogy ennyire eltűntem, pedig még nagyon a blog elejénél tartok..hogy megbocsássatok, kihasználtam a szófosásomat, így egy kicsit hosszabb részt sikeredett írnom, remélem értékelitek.. Ne haragudjatok hogy nem volt rész, ismét igyekszem visszatérni, bár már kitudja hányadszorra ígérem, lehet hogy már nem is nézi senki.. Nemsokára hozom a következő részt (ezt tényleg, mert Zsófi megöl ha nem írom továbbXDD) Sziasztook!!
Mikor már az egész falu lakossága itt volt. Hablaty kilépett a Nagyterem elé, megköszörülte a torkát, hogy felkeltse a figyelmet. Mivel ez nem éppen sikeredett, így Fogatlan Éjfúria üvöltést hallatva vonta ide a nép tekintetét, erre Bélhangos reflexből elkiáltotta magát, hogy "ÉJFÚRIAA!!!" És védekezően feje fölé emelte kezeit. Vagyis egyik kezét, a másik meg egy kampó.. Mindegy.. Nehéz volt visszafojtani a nevetést, mégis az ikrek kivételével mindenkinek sikerült. Miután a többség összeszedte magát, Hablaty megkezdte a mondókáját:
-Hibbant sziget! Mint mindenki tudja, tegnap végleg megszabadultunk Drago Vérdungtól. Ez az ünnepély pedig emiatt van szervezve, hiszen ha egy nem régi már majdnem lakosnak mondható jövevény nem segít be egy kicsit, már biztos, hogy nem állnék itt, ahol vagyok. Ez a lakó pedig nem más, mint egy sárkány, egy Fürge Fullánk, Firestorm névre hallgat. Csodálnám, ha valaki nem hallotta volna, hisz már megjelenése sem mindennapi, de ha valaki még is lemaradott lenne, nézze meg maga! Fire, gyere ide kérlek..-bíztatóan rám mosolygott, mire én mély levegőt véve odaléptem a lába mellé. Már a könyökéig értem, az utóbbi időben elég sokat nőttem. Astrid tapsvihart kezdeményezett, mire a vikingek követték példáját. Soha nem éreztem még így, hogy tényleg engem ünnepelnek, értem ujjong a tömeg. Hirtelen elkapott az önbizalom, mégis valamilyen szinten aggódtam. Mi lesz, ha nem segít nekem senki? Mi lesz, ha konkrétan hülyének fognak nézni? Hamarosan kiderül... Egy ideig még Hablaty folytatta a szentbeszédet, majd mikor befejezte volna, akkor elkezdtem böködni fejemmel a könyökét. Felvont szemöldökkel nézett le rám, mire én igyekeztem minél inkább elmutogatni a szándékomat. Kb 3 perc Activityzés után végre felfogta, hogy mondani valóm van, úgyhogy szépen bejelentette, hogy mondanivalóm van, ellépett mellőlem, erősen figyelte amit sárkányhangon nyekergek, mert nagyjából ért már a sárkányok nyelvén, persze nem teljesen. Így igyekezett fordítani:
-Öhm... azt mondja, kedves sárkányok.. mint tudni illik.. várj, mi? Mutasd még egyszer.. aaaahaaaa... tehát azt hiszem azt mondja hogy elveszett a családjától, és őket szeretné megenni? -itt szépen gyengén megsuhintottam botrostás pofikáját a farkincámmal, mire a tömeg felkuncogott- Jaaa hogy megkeresni! Igen, azt hiszem. Tehát elveszítette a családját, és őket kereste gondolom mikor idetévedt, hiányoznak neki és őket szeretné megkeresni, ehhez kér segítséget, minél előbb. -elégedetten néztem rá, helyeslően bólogattam a fejemmel. (Mi mással lehet?XDD) A többi sárkány természetesen egyből megértette, hiszen én morgásokkal, mutogatásokkal mondtam el ezt, ők engem figyeltek, nem kellett végigszenvedniük a nem két ballábas szerencsétlenkedését. Meglepően segítőkészen fogadták a dolgot, hallottam, hogy pár Rettenetes rém elkezdték beszélni, hogy holnap reggel kéne indulni. Végül egy Prémvadász előlépett a tömegből, majd a fejek egymást kisegítve elkezdték szervezni, hogy holnap amint a nap felkel itt találkozzanak azok, akik jönnének segíteni lovasokkal együtt. Hablaty ide-oda kapkodta a fejét, próbált kiigazodni a beszélgetésen, hogy tudja fordítani a népnek, de nem igazán jött össze, így én oldalba böktem a hatalmas bestiát (nem, nem fullánkkal) és szóltam neki hogy lassítsanak (Nem tudok kiigazodni, hogy most egyes, vagy többes szám, hagyjál)mert az emberek is szeretnének belőle érteni valamit. A sárkányok ezalatt egyetértően bólogattak, figyeltek arra, amit a 4 fej egyszerre mond. A legtöbb sárkány elvonult szervezkedni, a vikingektől is ismét harsogott a sziget, beszélték a dolgokat, én meg meglepetten pislogtam csak, hogy hogyan lehet ilyen összetartó egy ilyen nagy közösség? Bezzeg a régi falkám.. majdnem meghaltam, ennek ellenére rezzenéstelen arccal otthagytak egyedül. Mélyet sóhajtottam, majd a torkomban dobogó szívvel, hihetetlenül csillogó szemekkel, boldogan néztem fel a barnára heves farkcsóválás közben, aki bizalmasan mosolygott rám, bár enyhe szomorúságot is észre lehetett venni az arcán. Ismét megköszörülte a torkát, mire kivételesen odafigyeltek az emberek.
-Nos, ez igen meglepett minket, de ennek ellenére ma még ünneplünk vikingek! A kovácsműhely előtt Astridtól vehettek innivalókat, Néma Swannál pedig frissen sült Jakhúst lehet kapni.- erre a fele falu megindult az említett bódék felé. Hablaty is lement a tömegbe elvegyülni, én pedig betámadtam a kajáldát. Néhány viking nekiállt valami kifúrt sárkánycsonton játszani, ezzel megteremtve azt a tipikus ünnepi hangulatot. Egyszer csak elrohant, akarom mondani próbált elrohanni mellettem Fafej, de azt hiszem volt benne egy kis hangulatfokozó, ennek hatására elég billegálisan haladt, majd szépen orra is esett. Gond nélkül talpraállt, majd belekarolt az épp erre tartó Halvérbe és elrángatta táncolni O.o Mögöttük Kőfej fetrengett kb. a röhögéstől. Hablaty kikerekedett szemekkel nézte végig a cselekményeket, majd indult is az Astrid-féle bódéhoz. A szőke éppen nem szolgált ki senkit, bár nem is csodálom, hogy nem nagyon vásárolnak tőle, már a szaga is borzalmas volt annak a trutyinak, amit kotyvasztott otthon. Felcsillant a szeme a közeledő fiú láttára, mire az remegő láb(akk)al, aggódva elmosolyodott. Picit összeszedte magát, majd mély levegőt vett, és elhívta a Nagyterem elé, ahol a "megnyitót" tartotta. Fogatlan ismét üvöltött a figyelem felkeltésére, mire mindenki odanézett, még az atomrészeg Fafej is abbahagyta már Takony táncoltatását, nem tudom Halvér hogy szabadult el tőle xDD Hablaty a tömeg felé fordult.
-Hát hogy is kezdjek bele.. Nem elég nagy meglepetés nektek az, hogy még itt vagyok, viszonylag 1 darabban.. bár ez ennek a gyönyörű lánynak is köszönhető, aki itt áll mellettem.-óvatosan rámosolyog a valóban szép, kék szemű, enyhe pírral bolondított arcú szőke lányra.- Neki is szeretném megköszönni ezt, hiszen nélküle már nem lennék itt, már kb. 14 évesen felfalt volna egy Siklósárkány.-itt mind a ketten felkuncogtak az emléktől, ahol a még lábas Hablaty menekül egy zöldes Sikló elől, Astrid pedig megmenti. A nép nagyja is elmosolyodott, hiszen a többség szintén emlékszik a jelenetre.- Nem is tudom hogyan tudnám neked ezt meghálálni Astrid.. rengeteg minden történt velünk a Vörös Halál legyőzése óta, közelebb kerültünk egymáshoz, azt hiszem mondhatom azt is, hogy benőtt a fejünk lágya, még az enyém is. Csak az a probléma, hogy akárhányszor meglátlak, el is vesztem az eszemet.. Lehet, hogy most nagyon meg fogsz utálni, de nem bírom magamban tartani tovább, úgy éreztem, itt az alkalom..-mondta enyhén dadogva, letérdelt a szőke elé, óvatosan előhúzott a zsebéből egy kis dobozt, azt kinyitotta, és a lány felé mutatta az ezüst színű gyűrűt, melybe a falu címere volt belevésve apróban, piros háttérbe, amit egy kisebb drágakő képviselt.
-H-hozzám j-jönnél, feleségül?- dadogta óvatosan, majd a választ várva, csillogó szemekkel nézett fel kedvesére.
Te jó ég, van itt még valaki? Igen, igen, tudom, ne öljetek meg, tudom tudom egy hónapja nincs rész.. tudom tudom tudom tudom.. Magyarázat? háááááát.. Lustaság? -kínos tarkóvakargatás- meg hát az a helyzet, bármennyire is lehetetlen, eléggé megfeledkeztem rólatok, RTTE 4. évad, rajzolás, iskola, barátok..Ötlet és kedvhiány.. maximum ezeket tudnám felhozni mentségnek, de higgyétek el, nagyon restellem hogy ennyire eltűntem, pedig még nagyon a blog elejénél tartok..hogy megbocsássatok, kihasználtam a szófosásomat, így egy kicsit hosszabb részt sikeredett írnom, remélem értékelitek.. Ne haragudjatok hogy nem volt rész, ismét igyekszem visszatérni, bár már kitudja hányadszorra ígérem, lehet hogy már nem is nézi senki.. Nemsokára hozom a következő részt (ezt tényleg, mert Zsófi megöl ha nem írom továbbXDD) Sziasztook!!
2017. január 31., kedd
27. rész
A hosszas verseny után végül hazaértünk. Hogy ki nyert? Hát ki, ha nem én? :D Hablaty tágra nyílt szemekkel nézett rám, ahogy lihegés nélkül diadalmasan kihúztam magam, hiszen még ő is elfáradt, pedig ő SZINTE csak ült a nyeregben. (Szegény kicsi Fire nem tudja milyen fárasztó tud lenni egy sárkányon lovagolni :') sárkánytulajdonosként én már csak tudom xd) Kaptam még egy elismerő tekintetet, ezután immár higgadtan, felszabadultan sétáltam a fiú és sárkánya mellett. Áthívott, hogy oké, hogy én most szépen megmostam a talpamat meg minden, de ennek ellenére le akar sikálni, elvégre mégis én vagyok az ünnepélyen a grátisz, nézzek már ki valahogy. Mikor belépett az ajtón, az asszony (NE ÖLJ MEG ASTRID LÉGYSZIII) a mellkasán összefont karokkal, felvont szemöldökkel lövellt rosszalló tekinteteket rá, majd engedett mikor meglátott engem is, Hablaty pedig megkönnyebbülten fújta ki a bent rekedt levegőt, hogy megússza a fejmosást, legalábbis egyenlőre.
-Öhh.. áthoztam Firet, hogy lemossuk egy kicsit, mert hát a sztárvendégnek mégis jól kell kinéznie az ünnepségen, nem baj? -kicsit félve kérdezte, mert Astrid eléggé kiszámíthatatlan, bármikor meggondolhatja magát és mégis leszedheti a fejét.
-Nem, viszont az nagyobb baj, hogy szó nélkül megint elmész repülni, egész reggel aggódok érted, ÉS még egy csókot sem kapok -tettetett felháborodással természetesen, én már itt elkaptam a fejem Fogatlannal együtt, mert tudtam mi fog történni.
-Ezer bocsánat, hölgyem -elmosolyodott, odalépett a szőke elé ééés jó nyálasan, cuppogósan megcsókolta, mire mi fintorogva öltöttük ki a nyelvünket, természetesen háttal állva nekik.
-Jajj már srácok, ti meg egymás gyomrából eszitek ki a halat, ne mondjátok már, hogy egy köszöntőt nem bírtok ki..- erre én visszafordultunk, és ilyen ,,De mi nem nyeljük le egymást" tekintettel néztünk rájuk. Ők jót mosolyogtak ezen, aztán Astrid elment szólni Zsófinak, hogy ne keressen, Fogatlan elfeküdt a ház közepén, Hablaty pedig bement egy rongynak kinéző nemakaromtudnimiért, majd intett, hogy kövessem, elmentünk a kis tóhoz, ahol kianno megtalálta Fogatlant.
-Jajj már srácok, ti meg egymás gyomrából eszitek ki a halat, ne mondjátok már, hogy egy köszöntőt nem bírtok ki..- erre én visszafordultunk, és ilyen ,,De mi nem nyeljük le egymást" tekintettel néztünk rájuk. Ők jót mosolyogtak ezen, aztán Astrid elment szólni Zsófinak, hogy ne keressen, Fogatlan elfeküdt a ház közepén, Hablaty pedig bement egy rongynak kinéző nemakaromtudnimiért, majd intett, hogy kövessem, elmentünk a kis tóhoz, ahol kianno megtalálta Fogatlant.
Én fintorogva álltam bele a vízbe, mert hiába imádok a csillogó felszínen szaladni, benne állni nem szeretek, ezért is halászom a lehető legkevesebbet. Lehet, hogy a lángjaim kiolthatatlanok, de nem éppen kellemes érzés mikor vízzel érintkeznek.. Füstöl és sziszeg mindenem, hideg víz esetén (mint most is) fagyasztó érzés fog el, mintha csak lelőtt volna egy Hólidérc. Ugye, hogy ugye?
Egy ideig még tűrtem a talán 4fokos vizet, de lehet sokat mondok így is. Tehát egy ideig elviseltem, aztán úgy döntöttem, hogy ne csak nekem jusson a jóból, meglendítettem a farkam a víz felszínén, ezzel szép adag vizet fröcskölve a fiúra. Amaz hatalmasat ugrott, beleüvöltve a csendes erdőbe, ennek következtében néhány Rettenetes rémet láttunk felszállni a hatalmas fenyőkről. Én pimasz tekintettel, kihívóan feljebb emeltem a sejhajomat, ezzel játékra invitáltam a remegő srácot. Ő bosszús "mostmeghalsz" tekintetemet lövellt felém, mire újabb adag vizet küldtem rá. Telibe találtam az arcát, így kihasználva, hogy a szemét törölgeti, kipattantam a vízből és egy erős hátulról történő lökéssel elmerítettem a vízben. Ő sem volt rest, valahogy megfogta az egyik lábam, ezzel berántott maga mellé. Vad csatába kezdtünk, de mivel ő hátrányban volt az elnehezedett vizes ruha és páncél miatt, ennek következtében hamar megszabadult. Nem aggódott a tüdőgyuszi miatt, még ha nemis lehet annyira észrevenni rajta, ő is vikingből van. Valahogy sikerült ismét elkapnia, így a karjaiban erősen tartott, majd szépen beledobott a vízbe. Itt döntöttem el, hogy nem fogom kímélni. Miután újra talpra álltam, egy ideig szemeztem vele, mint mikor 2 bandita vagy miarákom egy vestern kocsma előtt párbajozni készül. Egyik szemöldökét kihívóan fel és le mozgatta, mire én afféle sárkányvigyor kíséretében rávetettem magam. Mivel a sekély vízben voltunk, így ahogy a hátán feküdt kilógott a feje, ebből adódóan nem aggódtam fulladás veszélye miatt. Vad sárkány módjára az arcába üvöltöttem, majd csak azért is lenyomtam a fejét. Tudtam, hogy vissza fog vágni, ezért gyorsan leugrottam róla, illetve afféle védekező pózba álltam be. Jól gondoltam, miután valahogy a felszínre mászott leguggolt, majd bálna módjára vetődött utánam. Én kiugrottam gyilkos kezei alól, így ő hassal ismét a víz alá merült.
Így játszottunk még jó 1 órát, aztán gondolom Astrid gyanakodni kezdett, hogy hol vagyunk már, ugyanis egyszer csak megjelent a parton a mellkasán összevont karokkal, egyik szemöldökét felvonva, emellett vigyorogva, gondolom azért, mert épp ismét kiugrottam egy gyilkos vetődés elől, így leendő férje megint eltűnt a hullámok között.
Ahelyett, hogy leszidott volna mosolyogva nézte ahogy kikászálódunk a hideg vízből, majd átadta Hablatynak a Viharbogár által megszárított felsőt, amibe boldogan bújt bele, hiszen teljesen átfagytunk, amaz pedig jó meleg volt. Én meg, -hogyha már eljött, ki ne maradjon- megráztam magam, majd hozzábújtam a lányhoz, hogy lehűtsem, magam meg melegítsem. Borzongva ugrott meg a szokatlanul hideg pikkelyeim érintésére, de engem ez neméppen érdekelt. Mosolyogva megingatta a fejét, majd amennyire tudott az ölébe vett és feltett sárkánya hátára. Meglepetten pislogtam párat, kényelmesen elhelyezkedtem úgy, hogy tudjak nézelődni, majd miközben elgondolkodtam, hogy vajon én vagyok-e az első repülő Fürge Fullánk, boldogan lógattam ki a nyelvem, élveztem a csodás repülést, még ha nem is volt hosszú távú.
No hát meghoztam a következő részt, tudom tudom, azt sejtettétek hogy az ünnepély lesz, én is azt hittem, de nagyon megeredt a szófosásomXDD
Innen is hatalmas gratulációt küldök kedves blogtársamnak, aki túllépte immár a 900 megtekintést! Kitartás kislány, lesz ez még több is :)
Hogy miért nincs rész? Háát..legfőbb oka a lustaság, de becsusszant 1 családi ok is, iskola, féléviosztás stb..
Remélem nem kívánjátok hogy folyjon ki a szemem, ha de, akkor meg köszike meglesz :3 hamarosan jövök a kövi résszel^^ Viszlát kis pokémonjaim*-*
Egy ideig még tűrtem a talán 4fokos vizet, de lehet sokat mondok így is. Tehát egy ideig elviseltem, aztán úgy döntöttem, hogy ne csak nekem jusson a jóból, meglendítettem a farkam a víz felszínén, ezzel szép adag vizet fröcskölve a fiúra. Amaz hatalmasat ugrott, beleüvöltve a csendes erdőbe, ennek következtében néhány Rettenetes rémet láttunk felszállni a hatalmas fenyőkről. Én pimasz tekintettel, kihívóan feljebb emeltem a sejhajomat, ezzel játékra invitáltam a remegő srácot. Ő bosszús "mostmeghalsz" tekintetemet lövellt felém, mire újabb adag vizet küldtem rá. Telibe találtam az arcát, így kihasználva, hogy a szemét törölgeti, kipattantam a vízből és egy erős hátulról történő lökéssel elmerítettem a vízben. Ő sem volt rest, valahogy megfogta az egyik lábam, ezzel berántott maga mellé. Vad csatába kezdtünk, de mivel ő hátrányban volt az elnehezedett vizes ruha és páncél miatt, ennek következtében hamar megszabadult. Nem aggódott a tüdőgyuszi miatt, még ha nemis lehet annyira észrevenni rajta, ő is vikingből van. Valahogy sikerült ismét elkapnia, így a karjaiban erősen tartott, majd szépen beledobott a vízbe. Itt döntöttem el, hogy nem fogom kímélni. Miután újra talpra álltam, egy ideig szemeztem vele, mint mikor 2 bandita vagy miarákom egy vestern kocsma előtt párbajozni készül. Egyik szemöldökét kihívóan fel és le mozgatta, mire én afféle sárkányvigyor kíséretében rávetettem magam. Mivel a sekély vízben voltunk, így ahogy a hátán feküdt kilógott a feje, ebből adódóan nem aggódtam fulladás veszélye miatt. Vad sárkány módjára az arcába üvöltöttem, majd csak azért is lenyomtam a fejét. Tudtam, hogy vissza fog vágni, ezért gyorsan leugrottam róla, illetve afféle védekező pózba álltam be. Jól gondoltam, miután valahogy a felszínre mászott leguggolt, majd bálna módjára vetődött utánam. Én kiugrottam gyilkos kezei alól, így ő hassal ismét a víz alá merült.
Így játszottunk még jó 1 órát, aztán gondolom Astrid gyanakodni kezdett, hogy hol vagyunk már, ugyanis egyszer csak megjelent a parton a mellkasán összevont karokkal, egyik szemöldökét felvonva, emellett vigyorogva, gondolom azért, mert épp ismét kiugrottam egy gyilkos vetődés elől, így leendő férje megint eltűnt a hullámok között.
Ahelyett, hogy leszidott volna mosolyogva nézte ahogy kikászálódunk a hideg vízből, majd átadta Hablatynak a Viharbogár által megszárított felsőt, amibe boldogan bújt bele, hiszen teljesen átfagytunk, amaz pedig jó meleg volt. Én meg, -hogyha már eljött, ki ne maradjon- megráztam magam, majd hozzábújtam a lányhoz, hogy lehűtsem, magam meg melegítsem. Borzongva ugrott meg a szokatlanul hideg pikkelyeim érintésére, de engem ez neméppen érdekelt. Mosolyogva megingatta a fejét, majd amennyire tudott az ölébe vett és feltett sárkánya hátára. Meglepetten pislogtam párat, kényelmesen elhelyezkedtem úgy, hogy tudjak nézelődni, majd miközben elgondolkodtam, hogy vajon én vagyok-e az első repülő Fürge Fullánk, boldogan lógattam ki a nyelvem, élveztem a csodás repülést, még ha nem is volt hosszú távú.
No hát meghoztam a következő részt, tudom tudom, azt sejtettétek hogy az ünnepély lesz, én is azt hittem, de nagyon megeredt a szófosásomXDD
Innen is hatalmas gratulációt küldök kedves blogtársamnak, aki túllépte immár a 900 megtekintést! Kitartás kislány, lesz ez még több is :)
Hogy miért nincs rész? Háát..legfőbb oka a lustaság, de becsusszant 1 családi ok is, iskola, féléviosztás stb..
Remélem nem kívánjátok hogy folyjon ki a szemem, ha de, akkor meg köszike meglesz :3 hamarosan jövök a kövi résszel^^ Viszlát kis pokémonjaim*-*
2017. január 22., vasárnap
26. rész
Ezúttal szokatlanul frissen, hajnalban keltem. Majd szétpattantam az energiától, de a többiek még aludtak. Miután kinyújtózkodtam kitaláltam, hogy elmegyek sétálni egyet. Csendben kiosontam a házból, majd beszívtam a jeges levegőt az orromon. Késztetést éreztem, hogy száguldozzak egyet, hát szépen elsétáltam a kedvenc útvonalamra, ahol elég sima a terep, emellett még van 1-2 kisebb hasadék is, amiket imádok átugrálni. Mikor odaértem az eltervezett pontra, futásnak eredtem. Imádtam a felkelő nap melengető sugaraiban száguldozni, miközben a hajnali szellők simogatják egész lényemet. Csak rohantam és rohantam, elfeledve minden gondomat. A régi családom utáni aggodalmamat, a tegnapi halálközeli élményemet, egyszerűen mindent. Jókedvűen beleüvöltöttem a süvöltő szélbe, majd kidugott nyelvvel mégnagyobb tempóra kapcsoltam. Elértem a kedvenc részemet, ahol egy kis ugrással átsuhantam a hasadékok felett, szinte észre sem véve, hogy azok kb. 8 méteresek is voltak. Élveztem a mellettem elsuhanó fákat, az ébredező sárkányok morgását, hogy senki nem tud megszakítani a végtelen suhanásban. Sajnos tudtam, hogy hamarosan kiérek egy magas szirtre, de most ez sem állított meg. Boldogan ugrottam le róla, egyenesen a nyílt vízre. Lábujjaim között szétfeszítettem az úszóhártyámat, így tökéletesen puhán érkeztem a hullámokra. Imádok a nyílt vízen rohanni! Mellettem 1-2 Forrkatlan is felbukkant, mintha ők is élveznék velem a száguldást. Hamar lehagytam őket, egyedül a süvítő szél maradt mellettem. A hullámok simogatták ezerrel kapkodott lábaimat, csikizték a hasamat. Hátranéztem, és gyönyörködtem a rálátásra a szigetre. Nem olyan rég kerültem ide, de már tudtam, hogy szebb helyre nem is juthattam volna. Mögöttem egy csíkban a hullámok kétfelé vetődtek, mintha szétnyílna a víz felszíne.
Úgy döntöttem, megyek bekapok valamit, (természetesen HALRA gondoljatok, semmi másra ti perverz állatok..) így megindultam affelé az öböl felé, ahol a legtöbb hal, illetve a legminimálisabb angolna (brrr) van. Természetesen soha nem akartam véget vetni ennek a száguldásnak, így egy nagy ívben kerültem. Mivel ez a kis rejtett öböl egy kisebb szigetcsoporton megy keresztül, így ott kicsit leálltam szlalomozni a sziklaoszlopok között. Imádom, ahogy a kanyaroknál kicsit farolok, hiszen a hatalmas sebességből adódóan nem éppen tudom annyira venni az éles kanyarokat, de talán ez az, ami így megfog benne. Mikor csak egy nagyobb sziklányi kiemelkedés volt a vízen, boldogan léptem fel rá, majd ugrottam el róla. A lendületből adódóan ezzel repültem vagy 10 métert előre, amit szintén hihetetlenül imádok. Leírhatatlan érzés az, amikor megszűnik az idő, elfeleded minden gondod, csak élvezed a száguldást. Hasonlót éreztem tegnap a repülésnél, de a futás nekem jobban bejön, főleg mivel ott nem én diktáltam a tempót. Jó érzés repülni, de nem annyira az én világom, nem hiába vagyok röpképtelen faj. Felettem valami suhanó foltot láttam, azt hiszem talán Fogatlanék lehettek azok, de nem vagyok benne biztos. Nem is igazán érdekelt, hiszen a célom volt mindent kizárni a fejemből. Lehunytam a szemem, hiszen már ki is értem a szigetcsoportból, innen már csak nyílegyenesen kellett mennem, és már ott is vagyok.
Sajnos hamar véget ért a száguldás, hiszen a hatalmas sebesség miatt hamar odaértem a célomhoz. Épp nekiláttam volna a táplálkozásnak, de megláttam, hogy a nemrég említett suhanó folt is erre tart. Itt bizonyosodtam meg, hogy tényleg Hablatyék voltak azok, hiszen mosolyogva szálltak le mellém. Közös reggeli után még kicsit néztük az egyre feljebb emelkedő korongot az égen, majd egy verseny formájában hazaindultunk a szigetre, hiszen ma még mindhármunknak jelenése van a főtéren.
Sajnos hamar véget ért a száguldás, hiszen a hatalmas sebesség miatt hamar odaértem a célomhoz. Épp nekiláttam volna a táplálkozásnak, de megláttam, hogy a nemrég említett suhanó folt is erre tart. Itt bizonyosodtam meg, hogy tényleg Hablatyék voltak azok, hiszen mosolyogva szálltak le mellém. Közös reggeli után még kicsit néztük az egyre feljebb emelkedő korongot az égen, majd egy verseny formájában hazaindultunk a szigetre, hiszen ma még mindhármunknak jelenése van a főtéren.
2017. január 21., szombat
25. rész
Na gyerekek! Előszónak annyit mondanék, hogy bocsánaaaat a hatalmas késésért, de olyan szinten nincs ihlet hiányom.. a mai részt Zsófinak köszönhetitek, ő miatta kapott el az ihlet *-*
Mikor még csak foltokban láttuk az égből a sziget házait, már hallani lehetett az ünneplő tömeg kiáltását. Az első, akit kiszúrtam Astrid volt, aki elé szépen le is szálltunk, a többiek meg ahol épp helyet találtak. A szőke lány szerintem engem észre sem vett, ugyanis olyan szinten Hablaty nyakába ugrott, hogy ha nem veszem észre és ugrok le a nyeregből szerintem rámül xDD épp szöktem volna haza, mikor kedves lábatlan barátunk ismét leállított, majd leguggolt, hogy nagyjából egymagasságban legyen velem.
-Akkor holnap megyek érted, rendben? Muszáj meghálálnom amit tettél értem, még ha végül nem is tisztességesen győztünk.. nélküled az egész falu romokban lenne. Mégegyszer köszönöm!-az arcomba mosolygott, megsimogatta a fejemet ahol nem égeti meg magát, majd elindult vissza a nép közé folytatni a főnöki munkáit. Mély sóhaj tört fel belőlem, majd mosolyogva indultam haza, a ház előtt már Zsófi és Láng(os) várt rám. Azt hiszem, még a játékos, örökmozgó sárkány szemében is tiszteletet láttam csillogni. Hát ennyire nagy dolog lenne ösztönösen megvédeni a másikat? Miközben ezen gondolkodtam, bementünk a lakásba, Zsófi nekiállt áradozni a hősies aztamindenitdeizmosmeghelyesmegblablabla.. Hablatyról, hogy milyen ügyes, hősies, kitartó...
Mikor még csak foltokban láttuk az égből a sziget házait, már hallani lehetett az ünneplő tömeg kiáltását. Az első, akit kiszúrtam Astrid volt, aki elé szépen le is szálltunk, a többiek meg ahol épp helyet találtak. A szőke lány szerintem engem észre sem vett, ugyanis olyan szinten Hablaty nyakába ugrott, hogy ha nem veszem észre és ugrok le a nyeregből szerintem rámül xDD épp szöktem volna haza, mikor kedves lábatlan barátunk ismét leállított, majd leguggolt, hogy nagyjából egymagasságban legyen velem.
-Akkor holnap megyek érted, rendben? Muszáj meghálálnom amit tettél értem, még ha végül nem is tisztességesen győztünk.. nélküled az egész falu romokban lenne. Mégegyszer köszönöm!-az arcomba mosolygott, megsimogatta a fejemet ahol nem égeti meg magát, majd elindult vissza a nép közé folytatni a főnöki munkáit. Mély sóhaj tört fel belőlem, majd mosolyogva indultam haza, a ház előtt már Zsófi és Láng(os) várt rám. Azt hiszem, még a játékos, örökmozgó sárkány szemében is tiszteletet láttam csillogni. Hát ennyire nagy dolog lenne ösztönösen megvédeni a másikat? Miközben ezen gondolkodtam, bementünk a lakásba, Zsófi nekiállt áradozni a hősies aztamindenitdeizmosmeghelyesmegblablabla.. Hablatyról, hogy milyen ügyes, hősies, kitartó...
Volt.
Miután ezt oda-vissza meghallgattuk vagy háromszor, eszembe jutott, hogy nekem aludni kéne, hiszen holnap lesz az ünnepség. Hiába feküdtem el, nem jött álom a szememre. Először még csak a mai nap történései kerültek teljes feldolgozásra az agyamban, majd mikor ezzel végeztem, áttértem az elveszett családomra. Nosztalgiáztam magamban vagy fél órán át, majd kitaláltam valamit. Éppen pontosabban átgondoltam volna tervemet, de..
Szépségesen sikerült bealudnom. Szerencsére sikerült megálmodnom az éjjel amire készülök, így a holnapi nap megvalósításra fog kerülni.
2017. január 15., vasárnap
24. rész - a harc 2
Amikor észrevettem, hogy Hablaty szorult helyzetben van, egyből leugrottam, nem törődve azzal, hogy elég magas szirtről készülök távozni. Ahogy láttam, hogy a pali mindjárt lefejezi a fiút, teljes erőmből rohanni kezdtem, nem törődve a fájó lábaimmal,(azért fájnak, mert elég nagyot puffantam a talajon, nem kellemes dolog egy jó 5 méter magas szikláról csak úgy leugrani na) amikor Drago mögé kerültem, már készítettem is a torkomban a forró savat, amivel ha kell szétégetem a szekercét. Mikor meglendítette a fiú nyaka felé, hatalmas adag jött ki számon, így bőven került a fémből készült műkezére is, így az is megsemmisülésnek indult. Szerencsére az éles fegyver nem érte a fiú nyakát, viszont csöppent a savból a ruhájára, így az ő páncélja is megrongálódott. Nem törődtem azzal, hogy nem szólhattam volna bele a harcba, sem azzal, hogy a hatalmas ember most felém közelít, hogy ha tud meg fog ölni, ösztönösen cselekedtem. Mivel több lövésem nem volt, kénytelen voltam bevetni a fullánkomat. Még régebben (talán a 2. részben? egek de rég volt) meséltem, hogy miért is 2 ágú a fullánkunk. Megláttam a nyílt sebet, hát céloztam, és minél többet lövelltem a vastagabb ágából. Mivel hatalmas volt az ellenfél, én meg nem vagyok kifejlett állat, így nem igazán sikerült lebénítani, csak jóval lassabban mozgott. Közben Hablaty már talpra állt, most lángoló kardjával közeledett az engem a peremre szorító óriáshoz. Úgy voltam vele, most vagy soha. Raptor módjára rávetettem magam, szúrtam, haraptam, karmoltam ahogy értem. Végre sikerült lebénítani, így a fiú nyugodtan végezhetett VOLNA vele, ha az ő nézői nem indultak volna segíteni a vezérüknek. Ekkor már a mi népünk sem volt rest, ők is előkapták fegyvereiket, és ki a tömegben kaszabolt a kardjával/szekercéjével, ki a peremről íjászkodva negyedelte a másik népet. Fogatlan eközben leteperte az Ölvészt, és vigyázva, hogy ne rázza meg az alul maradt sárkány, jó közelről megküldte 1 plazmabombával, amitől amaz kínszenvedések között kimúlt. Megkereste a tömegben gazdáját, alábújt, ezzel felkapva a hátára. Természetesen ők a többi sárkány segítségével ritkították a népet. Ekkor valószínűleg a lovas eszébe jutott, hogy engem otthagyott ellenségével, mert leszállt sárkányáról, enyhe utalásképpen szólt, hogy forduljak el, mert hogy én ehhez még kicsi vagyok (Mert nem öltem még elég állatot, én nem) majd átszúrta fegyverét az óriás mellkasán.
(ZENEAJÁNLÓÓÓÓÓ
https://www.youtube.com/watch?v=S_IAqwrvEuU) Fogatlan és én már egyből kezdtük is a diadalmas felüvöltést, mire a többi sárkány és viking is követte példánkat. A vereséget szenvedő nép leblokkolva bámulta a holttesteket, majd menekülésnek indultak. A Hibbantiak utánuk mentek volna, de a győzelmet arató Hablaty leintette őket, hogy inkább induljunk haza. Mikor indultam volna a tengerparthoz, ismét szárnysuhogást hallottam, majd 2 kéz felkapott. Bizony.. hazafele repültem *--*
(ZENEAJÁNLÓÓÓÓÓ
https://www.youtube.com/watch?v=S_IAqwrvEuU) Fogatlan és én már egyből kezdtük is a diadalmas felüvöltést, mire a többi sárkány és viking is követte példánkat. A vereséget szenvedő nép leblokkolva bámulta a holttesteket, majd menekülésnek indultak. A Hibbantiak utánuk mentek volna, de a győzelmet arató Hablaty leintette őket, hogy inkább induljunk haza. Mikor indultam volna a tengerparthoz, ismét szárnysuhogást hallottam, majd 2 kéz felkapott. Bizony.. hazafele repültem *--*
Láttam a fiú és sárkánya szemében a hálát, amiért megmentettem. Mielőtt felszálltunk volna, csöndre intette a többieket, mire elhallgattak. Megköszörülte a torkát, majd elkezdte a szent beszédet (xDD):
-Kedves Hibbantiak! Mint ahogy azt jól tudjátok, nem régen érkezett kicsiny falunkba ez a sárkány, akinek ma a győzelmünket köszönhetjük. Hihetetlen hálás vagyok neki, hiszen ha nem segít be nekem, már rég pakolnotok kéne a motyótokat, aztán indítani arra a szemétdombra, ahol azok a szélhámosok laknak. Szeretném, ha holnap délután eljönnétek a kis ünnepi összejövetelre, ahol természetesen őt is meg fogom említeni, hiszen nem kis dolog az, amit tett a falu érdekében. -mosolyogva nézett le rám, én meg diadalmasan kihúztam magam az ölében, mire amikor ezt észrevette, muszáj volt elnevetnie magát (Csorgassad csak a nyálad Zsó ^^)
-Még így indulás előtt szeretném, ha egy győzelmi üvöltéssel jeleznénk a nagy világnak, hogy minket nem lehet csak úgy eltüntetni a föld felszínéről!
Ekkor a sereg (sárkányokkal együtt) egy emberként/sárkányként üvöltött az égbe, hogy szerintem még Hibbanton is hallották :'D
Ekkor a sereg (sárkányokkal együtt) egy emberként/sárkányként üvöltött az égbe, hogy szerintem még Hibbanton is hallották :'D
-Így van! Jól összevéreztük a durungját!- szólt vigyorogva Fafej, mert nem is említettem, de Kőfejjel ki nem hagyták volna a harcot, így ők is eljöttek szurkolni barátjuknak :D
Pár perc múlva már ismét tőlünk harsogott a szigetvilág, ahogy repültünk hazafelé. Mindenki az összecsapástól beszélt. Én pedig kényelmesen ültem a vezér lábai előtt, élveztem a simogató szelet. Azt hiszem, kezdem irigyelni a többi sárkányt, hiszen én csak a földön élhetem át ugyanezt, bár nekem ott is megfelel, imádom rohanás közben kiölteni a nyelvemet :DDD
Na gyerekek.. minden jó ha a vége jó, remélem tudtatok egy kicsit izgulni a részen, igyekeztem kihozni magamból a maximumot :) itt is szeretném megköszönni nektek az immár 1050-et átlépő megtekintéseket, Zsófinak és Verának a kommenteket, remélem megtartjátok a szokásotokat és feldobjátok a napjaimat a kedves megjegyzéseitekkel továbbra is :)
Hamarosan jön a következő rész! :3
Pár perc múlva már ismét tőlünk harsogott a szigetvilág, ahogy repültünk hazafelé. Mindenki az összecsapástól beszélt. Én pedig kényelmesen ültem a vezér lábai előtt, élveztem a simogató szelet. Azt hiszem, kezdem irigyelni a többi sárkányt, hiszen én csak a földön élhetem át ugyanezt, bár nekem ott is megfelel, imádom rohanás közben kiölteni a nyelvemet :DDD
Na gyerekek.. minden jó ha a vége jó, remélem tudtatok egy kicsit izgulni a részen, igyekeztem kihozni magamból a maximumot :) itt is szeretném megköszönni nektek az immár 1050-et átlépő megtekintéseket, Zsófinak és Verának a kommenteket, remélem megtartjátok a szokásotokat és feldobjátok a napjaimat a kedves megjegyzéseitekkel továbbra is :)
Hamarosan jön a következő rész! :3
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)