24. rész - a harc 2

Amikor észrevettem, hogy Hablaty szorult helyzetben van, egyből leugrottam, nem törődve azzal, hogy elég magas szirtről készülök távozni. Ahogy láttam, hogy a pali mindjárt lefejezi a fiút, teljes erőmből rohanni kezdtem, nem törődve a fájó lábaimmal,(azért fájnak, mert elég nagyot puffantam a talajon, nem kellemes dolog egy jó 5 méter magas szikláról csak úgy leugrani na) amikor Drago mögé kerültem, már készítettem is a torkomban a forró savat, amivel ha kell szétégetem a szekercét. Mikor meglendítette a fiú nyaka felé, hatalmas adag jött ki számon, így bőven került a fémből készült műkezére is, így az is megsemmisülésnek indult.  Szerencsére az éles fegyver nem érte a fiú nyakát, viszont csöppent a savból a ruhájára, így az ő páncélja is megrongálódott. Nem törődtem azzal, hogy nem szólhattam volna bele a harcba, sem azzal, hogy a hatalmas ember most felém közelít, hogy ha tud meg fog ölni, ösztönösen cselekedtem. Mivel több lövésem nem volt, kénytelen voltam bevetni a fullánkomat. Még régebben (talán a 2. részben? egek de rég volt) meséltem, hogy miért is 2 ágú a fullánkunk. Megláttam a nyílt sebet, hát céloztam, és minél többet lövelltem a vastagabb ágából. Mivel hatalmas volt az ellenfél, én meg nem vagyok kifejlett állat, így nem igazán sikerült lebénítani, csak jóval lassabban mozgott. Közben Hablaty már talpra állt, most lángoló kardjával közeledett az engem a peremre szorító óriáshoz. Úgy voltam vele, most vagy soha. Raptor módjára rávetettem magam, szúrtam, haraptam, karmoltam ahogy értem. Végre sikerült lebénítani, így a fiú nyugodtan végezhetett VOLNA vele, ha az ő nézői nem indultak volna segíteni a vezérüknek. Ekkor már a mi népünk sem volt rest, ők is előkapták fegyvereiket, és ki a tömegben kaszabolt a kardjával/szekercéjével, ki a peremről íjászkodva negyedelte a másik népet. Fogatlan eközben leteperte az Ölvészt, és vigyázva, hogy ne rázza meg az alul maradt sárkány, jó közelről megküldte 1 plazmabombával, amitől amaz kínszenvedések között kimúlt. Megkereste a tömegben gazdáját, alábújt, ezzel felkapva a hátára. Természetesen ők a többi sárkány segítségével ritkították a népet. Ekkor valószínűleg a lovas eszébe jutott, hogy engem otthagyott ellenségével, mert leszállt sárkányáról, enyhe utalásképpen szólt, hogy forduljak el, mert hogy én ehhez még kicsi vagyok (Mert nem öltem még elég állatot, én nem) majd átszúrta fegyverét az óriás mellkasán.
(ZENEAJÁNLÓÓÓÓÓ
https://www.youtube.com/watch?v=S_IAqwrvEuU) Fogatlan és én már egyből kezdtük is a diadalmas felüvöltést, mire a többi sárkány és viking is követte példánkat. A vereséget szenvedő nép leblokkolva bámulta a holttesteket, majd menekülésnek indultak. A Hibbantiak utánuk mentek volna, de a győzelmet arató Hablaty leintette őket, hogy inkább induljunk haza. Mikor indultam volna a tengerparthoz, ismét szárnysuhogást hallottam, majd 2 kéz felkapott. Bizony.. hazafele repültem *--* 

Láttam a fiú és sárkánya szemében a hálát, amiért megmentettem. Mielőtt felszálltunk volna, csöndre intette a többieket, mire elhallgattak. Megköszörülte a torkát, majd elkezdte a szent beszédet (xDD): 

-Kedves Hibbantiak! Mint ahogy azt jól tudjátok, nem régen érkezett kicsiny falunkba ez a sárkány, akinek ma a győzelmünket köszönhetjük. Hihetetlen hálás vagyok neki, hiszen ha nem segít be nekem, már rég pakolnotok kéne a motyótokat, aztán indítani arra a szemétdombra, ahol azok a szélhámosok laknak. Szeretném, ha holnap délután eljönnétek a kis ünnepi összejövetelre, ahol természetesen őt is meg fogom említeni, hiszen nem kis dolog az, amit tett a falu érdekében. -mosolyogva nézett le rám, én meg diadalmasan kihúztam magam az ölében, mire amikor ezt észrevette, muszáj volt elnevetnie magát (Csorgassad csak a nyálad Zsó ^^) 

-Még így indulás előtt szeretném, ha egy győzelmi üvöltéssel jeleznénk a nagy világnak, hogy minket nem lehet csak úgy eltüntetni a föld felszínéről!
 Ekkor a sereg (sárkányokkal együtt) egy emberként/sárkányként üvöltött az égbe, hogy szerintem még Hibbanton is hallották :'D 

-Így van! Jól összevéreztük a durungját!- szólt vigyorogva Fafej, mert nem is említettem, de Kőfejjel ki nem hagyták volna a harcot, így ők is eljöttek szurkolni barátjuknak :D
Pár perc múlva már ismét tőlünk harsogott a szigetvilág, ahogy repültünk hazafelé. Mindenki az összecsapástól beszélt. Én pedig kényelmesen ültem a vezér lábai előtt, élveztem a simogató szelet. Azt hiszem, kezdem irigyelni a többi sárkányt, hiszen én csak a földön élhetem át ugyanezt, bár nekem ott is megfelel, imádom rohanás közben kiölteni a nyelvemet :DDD

Na gyerekek.. minden jó ha a vége jó, remélem tudtatok egy kicsit izgulni a részen, igyekeztem kihozni magamból a maximumot :) itt is szeretném megköszönni nektek az immár 1050-et átlépő megtekintéseket, Zsófinak és Verának a kommenteket, remélem megtartjátok a szokásotokat és feldobjátok a napjaimat a kedves megjegyzéseitekkel továbbra is :)
Hamarosan jön a következő rész! :3