26. rész

Ezúttal szokatlanul frissen, hajnalban keltem. Majd szétpattantam az energiától, de a többiek még aludtak. Miután kinyújtózkodtam kitaláltam, hogy elmegyek sétálni egyet. Csendben kiosontam a házból, majd beszívtam a jeges levegőt az orromon. Késztetést éreztem, hogy száguldozzak egyet, hát szépen elsétáltam a kedvenc útvonalamra, ahol elég sima a terep, emellett még van 1-2 kisebb hasadék is, amiket imádok átugrálni. Mikor odaértem az eltervezett pontra, futásnak eredtem. Imádtam a felkelő nap melengető sugaraiban száguldozni, miközben a hajnali szellők simogatják egész lényemet. Csak rohantam és rohantam, elfeledve minden gondomat. A régi családom utáni aggodalmamat, a tegnapi halálközeli élményemet, egyszerűen mindent. Jókedvűen beleüvöltöttem a süvöltő szélbe, majd kidugott nyelvvel mégnagyobb tempóra kapcsoltam. Elértem a kedvenc részemet, ahol egy kis ugrással átsuhantam a hasadékok felett, szinte észre sem véve, hogy azok kb. 8 méteresek is voltak. Élveztem a mellettem elsuhanó fákat, az ébredező sárkányok morgását, hogy senki nem tud megszakítani a végtelen suhanásban. Sajnos tudtam, hogy hamarosan kiérek egy magas szirtre, de most ez sem állított meg. Boldogan ugrottam le róla, egyenesen a nyílt vízre. Lábujjaim között szétfeszítettem az úszóhártyámat, így tökéletesen puhán érkeztem a hullámokra. Imádok a nyílt vízen rohanni! Mellettem 1-2 Forrkatlan is felbukkant, mintha ők is élveznék velem a száguldást. Hamar lehagytam őket, egyedül a süvítő szél maradt mellettem. A hullámok simogatták ezerrel kapkodott lábaimat, csikizték a hasamat. Hátranéztem, és gyönyörködtem a rálátásra a szigetre. Nem olyan rég kerültem ide, de már tudtam, hogy szebb helyre nem is juthattam volna. Mögöttem egy csíkban a hullámok kétfelé vetődtek, mintha szétnyílna a víz felszíne.

Úgy döntöttem, megyek bekapok valamit, (természetesen HALRA gondoljatok, semmi másra ti perverz állatok..) így megindultam affelé az öböl felé, ahol a legtöbb hal, illetve a legminimálisabb angolna (brrr) van. Természetesen soha nem akartam véget vetni ennek a száguldásnak, így egy nagy ívben kerültem. Mivel ez a kis rejtett öböl egy kisebb szigetcsoporton megy keresztül, így ott kicsit leálltam szlalomozni a sziklaoszlopok között. Imádom, ahogy a kanyaroknál kicsit farolok, hiszen a hatalmas sebességből adódóan nem éppen tudom annyira venni az éles kanyarokat, de talán ez az, ami így megfog benne. Mikor csak egy nagyobb sziklányi kiemelkedés volt a vízen, boldogan léptem fel rá, majd ugrottam el róla. A lendületből adódóan ezzel repültem vagy 10 métert előre, amit szintén hihetetlenül imádok. Leírhatatlan érzés az, amikor megszűnik az idő, elfeleded minden gondod, csak élvezed a száguldást. Hasonlót éreztem tegnap a repülésnél, de a futás nekem jobban bejön, főleg mivel ott nem én diktáltam a tempót. Jó érzés repülni, de nem annyira az én világom, nem hiába vagyok röpképtelen faj. Felettem valami suhanó foltot láttam, azt hiszem talán Fogatlanék lehettek azok, de  nem vagyok benne biztos. Nem is igazán érdekelt, hiszen a célom volt mindent kizárni a fejemből. Lehunytam a szemem, hiszen már ki is értem a szigetcsoportból, innen már csak nyílegyenesen kellett mennem, és már ott is vagyok.
Sajnos hamar véget ért a száguldás, hiszen a hatalmas sebesség miatt hamar odaértem a célomhoz. Épp nekiláttam volna a táplálkozásnak, de megláttam, hogy a nemrég említett suhanó folt is erre tart. Itt bizonyosodtam meg, hogy tényleg Hablatyék voltak azok, hiszen mosolyogva szálltak le mellém. Közös reggeli után még kicsit néztük az egyre feljebb emelkedő korongot az égen, majd egy verseny formájában hazaindultunk a szigetre, hiszen ma még mindhármunknak jelenése van a főtéren.