27. rész

A hosszas verseny után végül hazaértünk. Hogy ki nyert? Hát ki, ha nem én? :D Hablaty tágra nyílt szemekkel nézett rám, ahogy lihegés nélkül diadalmasan kihúztam magam, hiszen még ő is elfáradt, pedig ő SZINTE csak ült a nyeregben. (Szegény kicsi Fire nem tudja milyen fárasztó tud lenni egy sárkányon lovagolni :') sárkánytulajdonosként én már csak tudom xd) Kaptam még egy elismerő tekintetet, ezután immár higgadtan, felszabadultan sétáltam a fiú és sárkánya mellett. Áthívott, hogy oké, hogy én most szépen megmostam a talpamat meg minden, de ennek ellenére le akar sikálni, elvégre mégis én vagyok az ünnepélyen a grátisz, nézzek már ki valahogy. Mikor belépett az ajtón, az asszony (NE ÖLJ MEG ASTRID LÉGYSZIII) a mellkasán összefont karokkal, felvont szemöldökkel lövellt rosszalló tekinteteket rá, majd engedett mikor meglátott engem is, Hablaty pedig megkönnyebbülten fújta ki a bent rekedt levegőt, hogy megússza a fejmosást, legalábbis egyenlőre.

-Öhh.. áthoztam Firet, hogy lemossuk egy kicsit, mert hát a sztárvendégnek mégis jól kell kinéznie az ünnepségen, nem baj? -kicsit félve kérdezte, mert Astrid eléggé kiszámíthatatlan, bármikor meggondolhatja magát és mégis leszedheti a fejét.

-Nem, viszont az nagyobb baj, hogy szó nélkül megint elmész repülni, egész reggel aggódok érted, ÉS még egy csókot sem kapok -tettetett felháborodással természetesen, én már itt elkaptam a fejem Fogatlannal együtt, mert tudtam mi fog történni.

-Ezer bocsánat, hölgyem -elmosolyodott, odalépett a szőke elé ééés jó nyálasan, cuppogósan megcsókolta, mire mi fintorogva öltöttük ki a nyelvünket, természetesen háttal állva nekik.
-Jajj már srácok, ti meg egymás gyomrából eszitek ki a halat, ne mondjátok már, hogy egy köszöntőt nem bírtok ki..- erre én visszafordultunk, és ilyen ,,De mi nem nyeljük le egymást" tekintettel néztünk rájuk. Ők jót mosolyogtak ezen, aztán Astrid elment szólni Zsófinak, hogy ne keressen, Fogatlan elfeküdt a ház közepén, Hablaty pedig bement egy rongynak kinéző nemakaromtudnimiért, majd intett, hogy kövessem, elmentünk a kis tóhoz, ahol kianno megtalálta Fogatlant. 

Én fintorogva álltam bele a vízbe, mert hiába imádok a csillogó felszínen szaladni, benne állni nem szeretek, ezért is halászom a lehető legkevesebbet. Lehet, hogy a lángjaim kiolthatatlanok, de nem éppen kellemes érzés mikor vízzel érintkeznek.. Füstöl és sziszeg mindenem, hideg víz esetén (mint most is) fagyasztó érzés fog el, mintha csak lelőtt volna egy Hólidérc. Ugye, hogy ugye? 
Egy ideig még tűrtem a talán 4fokos vizet, de lehet sokat mondok így is. Tehát egy ideig elviseltem, aztán úgy döntöttem, hogy ne csak nekem jusson a jóból, meglendítettem a farkam a víz felszínén, ezzel szép adag vizet fröcskölve a fiúra. Amaz hatalmasat ugrott, beleüvöltve a csendes erdőbe, ennek következtében néhány Rettenetes rémet láttunk felszállni a hatalmas fenyőkről. Én pimasz tekintettel, kihívóan feljebb emeltem a sejhajomat, ezzel játékra invitáltam a remegő srácot. Ő bosszús "mostmeghalsz" tekintetemet lövellt felém, mire újabb adag vizet küldtem rá. Telibe találtam az arcát, így kihasználva, hogy a szemét törölgeti, kipattantam a vízből és egy erős hátulról történő lökéssel elmerítettem a vízben. Ő sem volt rest, valahogy megfogta az egyik lábam, ezzel berántott maga mellé. Vad csatába kezdtünk, de mivel ő hátrányban volt az elnehezedett vizes ruha és páncél miatt, ennek következtében hamar megszabadult. Nem aggódott a tüdőgyuszi miatt, még ha nemis lehet annyira észrevenni rajta, ő is vikingből van. Valahogy sikerült ismét elkapnia, így a karjaiban erősen tartott, majd szépen beledobott a vízbe. Itt döntöttem el, hogy nem fogom kímélni. Miután újra talpra álltam, egy ideig szemeztem vele, mint mikor 2 bandita vagy miarákom egy vestern kocsma előtt párbajozni készül. Egyik szemöldökét kihívóan fel és le mozgatta, mire én afféle sárkányvigyor kíséretében rávetettem magam. Mivel a sekély vízben voltunk, így ahogy a hátán feküdt kilógott a feje, ebből adódóan nem aggódtam fulladás veszélye miatt. Vad sárkány módjára az arcába üvöltöttem, majd csak azért is lenyomtam a fejét. Tudtam, hogy vissza fog vágni, ezért gyorsan leugrottam róla, illetve afféle védekező pózba álltam be. Jól gondoltam, miután valahogy a felszínre mászott leguggolt, majd bálna módjára vetődött utánam. Én kiugrottam gyilkos kezei alól, így ő hassal ismét a víz alá merült. 
 Így játszottunk még jó 1 órát, aztán gondolom Astrid gyanakodni kezdett, hogy hol vagyunk már, ugyanis egyszer csak megjelent a parton a mellkasán összevont karokkal, egyik szemöldökét felvonva, emellett vigyorogva, gondolom azért, mert épp ismét kiugrottam egy gyilkos vetődés elől, így leendő férje megint eltűnt a hullámok között. 
Ahelyett, hogy leszidott volna mosolyogva nézte ahogy kikászálódunk a hideg vízből, majd átadta Hablatynak a Viharbogár által megszárított felsőt, amibe boldogan bújt bele, hiszen teljesen átfagytunk, amaz pedig jó meleg volt. Én meg, -hogyha már eljött, ki ne maradjon- megráztam magam, majd hozzábújtam a lányhoz, hogy lehűtsem, magam meg melegítsem. Borzongva ugrott meg a szokatlanul hideg pikkelyeim érintésére, de engem ez neméppen érdekelt. Mosolyogva megingatta a fejét, majd amennyire tudott az ölébe vett és feltett sárkánya hátára. Meglepetten pislogtam párat, kényelmesen elhelyezkedtem úgy, hogy tudjak nézelődni, majd miközben elgondolkodtam, hogy vajon én vagyok-e az első repülő Fürge Fullánk, boldogan lógattam ki a nyelvem, élveztem a csodás repülést, még ha nem is volt hosszú távú. 

No hát meghoztam a következő részt, tudom tudom, azt sejtettétek hogy az ünnepély lesz, én is azt hittem, de nagyon megeredt a szófosásomXDD
Innen is hatalmas gratulációt küldök kedves blogtársamnak, aki túllépte immár a 900 megtekintést! Kitartás kislány, lesz ez még több is :) 
Hogy miért nincs rész?  Háát..legfőbb oka a lustaság, de becsusszant 1 családi ok is, iskola, féléviosztás stb.. 
Remélem nem kívánjátok hogy folyjon ki a szemem, ha de,  akkor meg köszike meglesz :3 hamarosan jövök a kövi résszel^^ Viszlát kis pokémonjaim*-*