25. rész

Na gyerekek! Előszónak annyit mondanék, hogy bocsánaaaat a hatalmas késésért, de olyan szinten nincs ihlet hiányom.. a mai részt Zsófinak köszönhetitek, ő miatta kapott el az ihlet *-*

Mikor még csak foltokban láttuk az égből a sziget házait, már hallani lehetett az ünneplő tömeg kiáltását. Az első, akit kiszúrtam Astrid volt, aki elé szépen le is szálltunk, a többiek meg ahol épp helyet találtak. A szőke lány szerintem engem észre sem vett, ugyanis olyan szinten Hablaty nyakába ugrott, hogy ha nem veszem észre és ugrok le a nyeregből szerintem rámül xDD épp szöktem volna haza, mikor kedves lábatlan barátunk ismét leállított, majd leguggolt, hogy nagyjából egymagasságban legyen velem.
-Akkor holnap megyek érted, rendben? Muszáj meghálálnom amit tettél értem, még ha végül nem is tisztességesen győztünk.. nélküled az egész falu romokban lenne. Mégegyszer köszönöm!-az arcomba mosolygott, megsimogatta a fejemet ahol nem égeti meg magát, majd elindult vissza a nép közé folytatni a főnöki munkáit. Mély sóhaj tört fel belőlem, majd mosolyogva indultam haza, a ház előtt már Zsófi és Láng(os) várt rám. Azt hiszem, még a játékos, örökmozgó sárkány szemében is tiszteletet láttam csillogni. Hát ennyire nagy dolog lenne ösztönösen megvédeni a másikat? Miközben ezen gondolkodtam, bementünk a lakásba, Zsófi nekiállt áradozni a hősies aztamindenitdeizmosmeghelyesmegblablabla.. Hablatyról, hogy milyen ügyes, hősies, kitartó...

Volt.

Miután ezt oda-vissza meghallgattuk vagy háromszor, eszembe jutott, hogy nekem aludni kéne, hiszen holnap lesz az ünnepség. Hiába feküdtem el, nem jött álom a szememre. Először még csak a mai nap történései kerültek teljes feldolgozásra az agyamban, majd mikor ezzel végeztem, áttértem az elveszett családomra. Nosztalgiáztam magamban vagy fél órán át, majd kitaláltam valamit. Éppen pontosabban átgondoltam volna tervemet, de..

Szépségesen sikerült bealudnom. Szerencsére sikerült megálmodnom az éjjel amire készülök, így a holnapi nap megvalósításra fog kerülni.