22. rész + fülbe bogárbújtató

Tiattok! 
Ezzel a kis poszttal azt szeretném kijelenteni, hogy nem kell aggódni, nem tűntem el újra, csak egy kicsit :3 Az a helyzet, hogy tervezem a szombati nagy összecsapást, így arra fordítottam egy csomó időt. (ez alatt kb. 2 és fél órát értsetek,  a bemásoláson kívül) Ez a rész egy kicsit elkapkodott lesz, de megígérem, a harc jó lesz (legalábbis szerintem c:) 2 részletbe lesz kirakva, a 2. rész még csak vázlatban van, így nem ígérem vasárnapra, de keddig 100% ki lesz rakva. :)

 Reggel korán kellett kelnünk, hiszen szegény Hablatynak nem igazán segítettek  Astridon kívül felkészülni a mérkőzésre, pedig valljuk be, elég nagy szüksége lenne rá.  Az utóbbi másfél hétben nem igazán csinált mást, mint hatalmas zsákokat cipelt, sárkányokkal közélhúzó versenyezett, célba dobált, szalmabábukat kaszabolt. De meg is volt ám az eredménye! A pálcika vezér elég szépen összeszedte magát, sokkal kitartóbb, izmosabb lett (Zsófi örömére persze :3) Ha valaki összehasonlította volna a 2 héttel ezelőtti és mostani énjét, talán fel se ismerte volna, legalábbis nagyon meglepődne. Fogatlan nem igazán edzett, de hát azért ő is néha beállt céltáblát lövöldözni. Eddig is gyanús volt a rengeteg összefüggés, de mikor meglestük az egyik ilyen edzésüket, akkor bizonyosodtam be, hogy tényleg ő az a páros, akiről mesélt Tüske és Karom nagypapája. Jesszus, miért is hoztam fel? Még ha nem is mutattam, hihetetlenül hiányoltam őket. A barlang, amit gyakran 10 percen át kerestem, a pótanyukám kedves tekintete, testvéreim hülyeségei. Néha kikészítettek, de én így imádtam őket. Elhatároztam, hogyha lezajlik ez a csatás cuccli és ha minden jól megy összehívom a népet és utánuk indulunk. De nem sok időm volt ezeken búslakodni, szerencsére (vagy szerencsétlenségemre) megérkezett Zsófi, aki már a karjaiba is kapott (igen-igen, megégette magát persze) és mentünk is nézni álompasija edzését, mert hát nem láttuk eleget az utóbbi időben..  egész késő estig ott bámultuk őket, ha kellett besegítettünk, utána miközben hazafele sétáltunk, Zsófi kitalálta, hogy ő most menni akar egyet repülni Astriddal, én meg egyedül maradtam. Szétnéztem a faluban, végül úgy döntöttem, megnézem a főnökurat, hogy bírja ezeket az edzéseket. Kivételesen nem akart lerajzolni, valami Végzetdalon, vagy min dolgozott. Én egy másik székről figyeltem munkásságát, egyrészt mert az ölében zavartam volna, másrészt meg az utóbbi időben elég sokat nőttem, tehát ott már nem is igazán fértem volna el. 
 Lassan már hajnalodott, mikor az asszony bejött az ajtón, aztán kaptam egy jó nagy lehurrogást, miszerint a másik szőkével bejárták értem az egész falut vagy háromszor, hogy hol vagyok már.. hupsz.. na mindegy.. természetesen spuri haza összenyalni a lányt, aztán ugrás mellé az ágyba aludni. Még éreztem, mikor Láng rámtehénkedve átmászott rajtam, aztán mély álomba merültem, mert ma aztán annyira elfáradtam xD

Én szóltam, hogy rövid lesz, de hirtelen csak ennyit tudtam összehozni:(
(Készül ám a Végzetdal rajz, csak hát valljuk be nem könnyű a szárnyán a minta, nekem meg suli van, lusta vagyok, stb.. a következő részhez becsatolom nektek, ha szombatig elkészülök :3 Kitartás, már csak kettőt kell aludni!! :D