23. rész - a harc 1

Reggel hangos kiabálásra, vonuló nép hangjára ébredtem. Kinéztem az ablakon: hát persze! Ma van az összecsapás! A falu kísérte a csatára a vezért és sárkányát. Ki-ki hozta magával saját hátasát is, hiszen kíváncsi volt a mérkőzésre. Elkezdtem nyalogatni Zsófi arcát, hogy mi is menjünk, hiszen ki nem hagynék egy ilyet. Nem is kellett sokat ébresztgetni, győzködni. 
 10 perc múlva már szaladtam a víz felszínén, a többiek alatt. Zsófi azt hitte, le fogok maradni, de hát be kell valljam, épp ellenkezőleg történtXDD Nagyba futottam, néha fel-felkaptam egy halat, hiszen még reggelizni sem volt idő. Nem is figyeltem a fölöttem repülő csapatot. Egyszer csak azt hallom, hogy hátulról üvöltök, majd mikor hátranézek, egy jó 700 méterre lemaradva láttam a többieket.
 Végül csak sikerült egyben odaérni, ahol Drago és az ő nézői már vártak minket. A nagy darab pasas egy gonosz vigyor kíséretében ránk nézett (nézőkre), aztán felmutatott egy jókora szirtre, ahonnan tökéletes volt a rálátás a harc helyszínére. Én mivel kicsi vagyok, az emberek lábainál kényelmesen elfértem az első sorban, így elhatároztam, hogy ha baj van, leugrok segíteni, mert hát mégsem fogom végignézni, ahogy kivégzik a megmentőmet! Drago egyik embere 2 vikingsisak (és fej) összeütésével megindította a mérkőzést. Vezérünk ellenfele ismét ijesztő, gonosz vigyorra húzta lópofáját, aztán elüvöltötte magát, mire megérkezett az ő sárkánya is, mégpedig egy Ölvész. Hogy honnan és miképp fogta be, senki sem tudta, de azt igen, hogy Fogatlannak nem lesz könnyű dolga. A fenevad teste a rengeteg energiától szikrázott, szemeivel képes lett volna ölni. Hablaty sárkánya sem volt túl barátságos kinézetű, hátán a tüskék, orrlyukai, szája kéken világított, összeszűkült pupillákkal méregette ellenfelét. A falu vezére előkapta hipi-szupi űbermenci lángoló kardját, mire  pacalarcú kihívója is elővette régi rozsdás, kopott szekercéjét, ami kora ellenére borotvaéles volt, még onnan fentről is látszott. Egy ideig egymással farkasszemet nézve köröztek, majd mikor Drago az akkor már rég verekedő sárkányokra pillantott, Hablaty kihasználta a pillanatot, és lesújtott. Szép kis vágást ejtett a pacák köpenyén, de sajnos komolyabb sebet nem sikerült ejteni, ahhoz kevés volt az idő, Emellett sikerült a férfi becses hajából egy darabot levágni, a maradékot is lángra lobbantani. Drago hatalmas hibát követett el, hiszen emiatt a hajára figyelt, aminek alját egyre nagyobb lángnyelvek nyaldosták (mondjuk azér na én is arra figyeltem volna, de nembaj XDD itt hiba, mindjárt olvashatod miért, ha hajlandó vagy végre tovább nézni a részt, nem ezt a teljesen értelmetlen szöveget olvasni..)Hablaty ismét támadott, ezúttal kardja áthatolt a páncélon, így szép kis vérző csík keletkezett az akkor már őrjöngő óriás mellkasán, egészen a hasáig. Ismét üvöltött, mire sárkánya vihart keltett, ezáltal haján a láng kialudt. A mögöttem lévő tömeg egy emberként ordította a győzelemre álló fiú nevét, a sárkányok hasonlóképpen valami fogatlanfélét üvöltöttek, velem együtt. Az alfa gazdájához hasonlóan kihasználta, hogy ellenfele figyelme elterelődött, így megküldte egy fincsi plazmabombával. A másik sárkány emiatt elvesztette egyensúlyát és zuhanni kezdett. Pár méterre a hullámzó tenger fölött visszanyerte az uralmat szárnyai felett, így hatalmas dühvel szállt vissza a szigetre, ahol folytatta a harcot az Éjfúriával.
 Eközben Drago megunta az alázását, így földön kívüli haraggal döntötte a talajra szegény tehetetlen srácot, majd csapott le a fegyverével, ami kis híján levágta a fiú bal karját. Nem is célzott, csak csapkodott, egyre vadabbul vágta néha centikre Hablaty fejétől a földbe a rozsdás szekercét. Éreztem, hogy ebből baj lesz, hát felkészültem, hogy bármikor le tudjak ugorni a szikláról, hogy akár megmentsem a vezérünk életét. 
-Remélem tisztában vagy azzal, hogy csak felmértem mennyit fejlődtél, te is tudod jól, hogy semmi esélye egy féllábú pálcikaembernek ellenem.-Ismét ugyan arra az undorító, elmebeteg vigyorra húzta száját. Testével lefogta a fiút, régi fegyverét a nyakának szegezte. Ezután a fiatal, esélytelen vezér kísérőihez fordult.
-Hibbant sziget lakossága! Ettől a perctől fogva ti is az én szolgálóim lesztek! Nem lesz olyan könnyű életetek, mint volt. Első feladatom amit kiadok, hogy szépen visszatoljátok a halszagú, mocskos pofátokat a régi otthonotokba, hozzátok ami értéketek van, illetve a többi lakosnak is szóljatok, mert holnap reggel a saját sárkányaitokkal pusztítjátok el azt a szemétdombot!- visszafordult a remegő, szabadulni próbáló Hablatyhoz, majd meglendítette a szekercét.

Na most, hogy szemét módon abbahagytam pont ennél a résznél, kiengesztelésül megkapjátok azt a Deathsong rajzot, amit tegnapelőtt ígértem :3 Figyelem, retinaégetés veszélye fenn áll!!

(kép minőségéért bocsi :cc)