Szervusztok gyermekeim! Az a helyzet, hogy a folytatásban szerepelni fog egy bizonyos személy, ezért nincs rész :) Ígérem nektek, hogy ha nem felejtem el, ma este megkérdezem tőle, hogy hol mit cselekszik, mit válaszolt stb. így megírjuk a részt, ami valószínűleg holnap fog kikerülni. Bocsánat, ha valakit érdekel a folytatás, de nem rakom ki, de a következő részek szokatlanabbak lesznek a többinél, többet fog szerepelni AZ a bizonyos személy, akit az előbb említettem. Úgyhogy figyelem olvasók! (már ha van valaki még :I) A hét folyamán remélhetőleg több részt is fel fogok rakni, addig is kitartást! :D 

17. rész

Szerencsére azonban nem történt semmi ilyesmi. Egy ideig nézegettek, aztán egy szőke hajú lány megfogott, elvitt egy ilyen fa épületbe bevitt, leültetett egy ilyen kényelmetlennek tűnő, ámde meglepően puha nemtudommire, azt hiszem ágynak hívják. Bejött a fiú, aki idehozott és elkezdett valami finomnak tűnő valamire firkálgatni (Fire mostani gazdája tanúsíthatja, hogy a sárkányok szeretik a papírt ._. Hupsz, spoilereztem :OOO de megígérem, hogy még nem most leszxD) Gondolkodtam, hogy mit kéne csinálnom.
1. Megszökök, mert hát ugye eredetileg anya keresésére indultam, később ugye már Karomékat is meg kéne találni
2. Maradok egy ideig, aztán a többi sárkány segítségével indulok megkeresni a családomat.
3. Kunyizok kaját itt maradok, a többi sárkány közül valaki biztos befogad..
 Úgy döntöttem, hogy az 1-t választom, de aztán megint elbizonytalanodtam. Jól jönne a többi sárkány segítsége is, de ahhoz ki kell ismerniük, meg kell bízniuk bennem, ez pedig sok idő. De ugyanakkor ha összebarátkozok velük, akkor ide is költözhetnénk, ha megtaláltam anyáékat. Végül be kellett fejeznem a gondolkodást, mert a lány (Asszem valami Aszt.. vagy mi a pingvinfing, a neve végét soha nem értem) elkezdett mindenféle pózokba állítani, amíg a fiú nem szólt neki. Ez ment kb. másfél órán keresztül, aztán elkezdtek jobban megvizsgálni. Megnézték a fullánkomat, a lángjaimat, utána a fogsoromat is. Végül mikor végeztünk (legalábbis azt hittem) adtak 2 lepényhalat, de nem ám, hogy elengedtek volna, neem.. Megfogtak, azt elvittek egy ilyen lánc tetejű kőépületbe, ami egyáltalán nem volt ám ijesztő tényleg. Aztán hogy fokozzák a hangulatot hoztak még angolnát is, amitől már tényleg az ájulás szélén álltam. Megfigyelték a lövésemet, az erejét, állagát, színét, szagát.. egyszóval mindent amit lehet. Ez persze rengeteg idő volt, mivel ugye Fürge Fullánk vagyok, nekünk csak 1 lövésünk van. Már esteledett, mikor ismét megragadtak, a fiúhoz vittek (jajj de jó nekem -.-) De szerencsére már  békén hagytak, Hablaty (így hívják a fiút) adott egy pokrócot amint elheveredtem.(természetesen elégettem) Még mielőtt kiütött volna a fáradtság éreztem, hogy Fogatlan (az Éjfúria) megszaglászott, aztán mély álomba merültem olyan szinten, hogy felőlem el is égethették volna az egész falut, simán átalszom xDD

Nos sziasztok! Próbáltam egy hosszabb részt írni nektek, hiszen a kezdéshez képest ritkán rakok ki részt, így szeretnélek kicsit kárpótolni titeket. Mivel szerdánként nekem uszoda van, ami előtt és után fél órákat buszozok, így van időm írni nektek.. Ezt is egész végig írtam + még a szünetekben is, ráadásul hülyének néz a fele osztály, úgyhogy nekem ti csak ne mondjátok hogy tojok rátok :D (Nem volt még ilyen, de mielőtt valaki megpróbálkozna vele) Remélem tetszett a rész, Kezeteket pókolom :)

16. rész

---Az előző rész tartalmából---

,,találtam egy barlangot, amiből fura fény, szintúgy fura hang kíséretében... ..Egy titkos átjáró..

...beszippantott, mint egy porszívó (akarom mondani sárkányszívó)...  
..Ekkor valami mocorgást hallottam..."

Ekkor előjött a bokorból egy magas, vékony, fél lábú fiú. Ismerős volt a leírása, de nem igazán tudtam hova tenni. Közelebb jött felém, mire én ijedten hátrálni kezdtem. Elővett egy ilyen lángoló istennyilát, azzal kezdett felém körözni. Úgy döntöttem, most vagy soha, előkészítettem savas köpetem, majd lőttem. Nem talált.. Mikor beszorított néhány sűrűbben nőtt fa közé, felém tartotta a kezét. Nem tudtam mit kéne csinálnom, így ijedtemben a keze felé kaptam, amitől eléggé meglepődött. Ismét hangokat hallottam a bokrok mögül, ekkor előugrott ő.. leesett, hogy honnan volt ismerős.. ő volt az.. ő és az Éjfúria. Most már teljesen bepánikoltam, lövésem nem volt, be voltam szorítva és épp egy dühös tekintetű Éjfúria közeledik felém.. azt gondoltam, végem van. Megadtam magam, elfeküdtem a földön, várva a fájdalmas lövést, majd a halált. Ehelyett a fiú újra próbálkozott, végül leesett, mit kéne csinálnom.. ösztönösen odanyomtam a fejem a tenyeréhez, majd ezt követően egy határozott mozdulattal elkapott, felült a sárkányára, az ölébe ültetett, elvitt a házakhoz. Az ott élő lények csodálva néztek rám, én szintúgy. Amennyire csak tudtam összehúztam magam, lángjaim felerősödtek, egészen addig, amíg meg nem jöttek a sárkányok. Teljesen megfagyott bennem a vér, ahogy megláttam a kb. 20 körém gyűlt sárkányt. Volt ott Világrémétől elkezdve a Viharszelőn át a Suttogó halálig minden.. Nem tudtam, hogy mit akarnak kezdeni velem..Megesznek? Felnevelnek? A pikkelyeimből ruhát csinálnak?
(Kiderül a következő részben:P)

Sziasztok! Ez egy nagyon rövidke, szétszórt rész lett, de az a helyzet, hogy valaki miatt (KHMM Vera) belebuzultam a Miraculousba, így nem igazán tudok más ötlettel jönni, ezt is csak írtam, nem is figyeltem, hogy van-e értelme. Ez miatt a bocsánatotokat szeretném kérni, de hát nem tudok mit csinálni :I Az új rész nem tudom mikor várható, próbálok legalább 2 két részt felrakni, de nem mindig van kedvem/időm/ötletem.. Megértéseteket köszönöm ^^ 

15 rész

Reggel mikor már mindenki fent volt, a papáék egy megdöbbentő hírt közöltek:Haza kell menniük. Azt, hogy miért, nem mondták. csak hogy még ma délelőtt itt hagynak minket, mert hogy szerintük max. 2 nap és megérkezik anya. Ezzel elkezdtek pakolni, majd kb. fél óra múlva el is indultak. Mivel anyu azt mondta, hogy maximum 5 napra megy el, és ma már ez a 6. hogy nincs itt (Nem mindről írtam, mert volt, amelyikben semmi izgalmas nem történt, ne kövezzetek meg) arra gondoltam, hogy elindulhatnánk megkeresni, abba az irányba menve, amerre elrepült. (ezt jól megaszondtam) Tudtam, hogy nem sok esélye van, de egy próbát megért. Összebeszéltem Tüskéékkel, jól belaktunk halból, majd déltájban elindultunk. Folyamatosan kémleltük az eget, sajnos annyira, hogy nem is figyeltük, hogy teljesen elkeveredtünk egymástól. Hiába üvöltöttem a neveket, semmi választ nem kaptam. Még egy ideig keresgéltem őket, aztán leültem egy szikla mellé és hát.. gondolkodtam (én olyat is tudok*-*) Tehát gondolkodtam, hogy most hogyan tovább..Arra jutottam, hogy estéig várok, utána nekiállok keresgélni, hiszen akkor Karomék sem mozognak, így több esélyem van megtalálni őket. Amíg beesteledett, körülnéztem. Rájöttem, hogy én vad idegen területen vagyok, kitudja, lehet épp egy sárkányéhes Gronkel fészek közepén ülök. Bár.. most, hogy belegondolok, ha Gronkel fészekben ülnék, akkor nem lenne a közelemben egy szikla sem.. Mindegy, a lényeget értitek xD
 Végül eljött az én időm. Olyan fél 11 tájt elindultam, kiabálva, nem is gondolva arra, hogy így olyanok is felfigyelnek rám, akiknek nem kéne, mert lehet vacsorának akarnak.. de hát ez van. Kb. hajnalig keresgéltem, de nem találtam senkit.. Viszont találtam egy barlangot, amiből fura fény áradt, szintúgy fura hang kíséretében. Megálltam a barlang előtt, majd mikor benéztem, eléggé váratlanul fogadott az, amit láttam: Egy titkos átjáró szerű kapu izé. Ebben az izében nem látszódott ugyan, hogy hova visz, viszont sárkány és valami érdekes hangot hallottam, amit eddig még soha. Egy ideig még tétováztam, majd összeszedtem magam, és elindultam az átjáró felé. Ekkor az beszippantott, mint egy porszívó (akarom mondani sárkányszívó) és ilyen spirálos "csőben" találtam magam. Amikor ezen végigértem, egy szigetet láttam, amin ilyen fa építmények voltak. Átmentem a szigetre, de először egy erdőben voltam, nem láttam sehol azokat a fa bigyuszkákat. Szimatot fogtam! Követni kezdtem a fura szagot, ami később elkezdett különböző sárkányok szagával keveredni. Ekkor valami mocorgást hallottam, és.....

14. rész

Miután már pár napja elment anya, kezdtem egy kicsit aggódni érte. Én értem, hogy dolga van, de akkor sem igazán tudtam, vajon hol, merre van. Egyre többször voltak rémálmaim, gondoltam arra, hogy valami történt vele, így nem is igazán volt kedvem menni aludni, hiszen nem nagyon tudtam, hogy mit fogok összeálmodni aznap. Napközben még elfoglaltam magam, de hát most éjjel mit csináljak? ._.
Aztán felvillant az a bizonyos villanykörte a fejem felett: Esténként éjszakákba nyúló sétára fogok menni, hogy megnyugodjak, illetve gyorsabban átlépjem ezeket a napszakokat. így hát most is ezt tettem, hogy kipróbáljam, maximum elvetem később az ötletet.. mikor már mindenki hasonló hangot adott ki, mint egy világháború, halkan kiosontam a barlangból, majd elmentem sétálni. Hihetetlenül szép, nagyon hangulatos volt. Olyan nyugodtságérzetet adott ez, hogy akkor azt kívántam, bárcsak soha nem érne véget..
https://www.youtube.com/watch?v=5oT0hxgWJB8 (Ne haragudjatok, nem tudtam kihagyni xD) Ekkor értettem meg, hogy mi miért is vagyunk éjjeli faj, hisz gyönyörű volt az összkép, a háttérben éneklő Rettenetes rémek, valami koncert volt a közelben.. Lementem a folyópartra, ahol itt-ott fák voltak..és.."Superhold". Amint megláttam, egyből szorongani kezdtem. Felmásztam egy sziklára, ahol nem bírtam ki, elüvöltöttem magam (Tudod te, olyan mencin*-*) És igen.. jól gondoljátok.. kezdődött a megőrülés. Az üvöltéssel felriasztottam a többi sárkányt, akik a telihold következtében szintúgy megkergültek. Én elkezdtem rohanni, mint akinek elmentek otthonról, azzal a céllal, hogy ami él és mozog, azt én most széttépem. (Igen, hasonlóan mint amikor abba a növénybe szimatoltam bele)Miután teljesen széttéptem pár bokrot (mert ugye élőlény és mozgott, egyébként azt hittem hogy valami volt mögötte) rohantam tovább, míg beértem a sűrű erdőbe, a fák eltakarták a holdat, így "kijózanodtam" Zihálva, kapkodó tekintettel próbáltam tájékozódni, közben minden hangra figyeltem, hiszen tudatomban volt, hogy nem csak én vagyok itt, rengeteg sárkány él a környéken, akikre hasonló hatással bír a Szuperhold. Nálunk sárkányoknál ez így megy.. még jó, hogy nincs gyakran ez :D Ekkor ráeszméltem, hogy nekem lassan haza kéne menni, hiszen én aludni is akarok.. Végül lassan hazasétáltam, szerencsére ennek következtében ismét lenyugodtam, végül halkan beosontam a barlangba és mély álomba merültem. Hogy mit álmodtam? Hát.. őszintén szólva nem volt időm álmodni, hiszen aludni kellett :D

Tiattok! hátöö.. Az a helyzet, hogy azt láthattátok, hogy az utóbbi részek teljesen másról szólnak.. Ez azért van, mert most írok először blogot és próbálgatom az írásstílusokat:/ Szeretnék olyan verziót megtalálni, ami mindenkinek megfelel és még nekem is jó :) Köszönöm ismét a figyelmet, további szép sárkányos estét :D

13. rész

Reggel természetesen hulla fáradt voltam, egész hajnalig erről álmodoztam, míg el nem aludtam. Reggelinél majdnem belefejeltem a halamba, mindent homályosan láttam, tudtam, hogy ha kell álló helybe el tudnék aludni. Természetesen Tüskének pont ma kellett kitalálnia, hogy versenynapot tartunk. Aztán eszembe jutott, hogy nem messze van egy jéghideg vizű folyó, gondoltam lemegyek, mert ha rajtam valami segíthet, az az lesz. A lehető legjobban elfojtottam a lángjaimat, és beledugtam a fejem. Ekkor valami hatalmas, hosszúkás zöld valamivel néztem farkasszemet: egy Széljárót! Soha nem láttam még ilyen sárkányt, hát lendületből olyan szinten arcon csuláztam, hogy a fele pofáját beborította x"DD Aztán rájöttem, hogy lassan levegőt kéne vennem. Gyorsan felkaptam a fejem, aztán feldolgozta az agyam, hogy mi is történt. Azzal a lendülettel elkezdtem rohanni, véletlenül a család irányába. Gyorsan elfordultam, ekkor a Széljáró már utánam indult. Fekete pikkelyeimnek hála nem igazán tudtam elrejtőzni, így természetesen követett.. Karomék csak egy fekete foltot láttak, ami után egy fél erdő rohan,(azt még hallottam, hogy Karom azt mondta, hogy látja, edzek a versenyre xD) hiszen szegényemnek nagyon nagy szárnyai vannak, így a kisebb fákat, bokordarabokat magával hozott. Véégre a Sárkányisten (Nem, kivételesen nem én, a nálam egy fokkal alattam lévő Sárkányisten) megsegített, így végre megpillantottam egy keskeny bejáratú barlangot, amit 2 egybenőtt fa még jobban eltorlaszolt. Gyorsan besurrantam, de csórikám a lendület következtében nem tudott lefékezni, így beszorult a bazinagy feje a két fa közé. Pechemre ez egy olyan sárkányfaj, aki tűz helyett meleg (vagy forró) vizet lő, hasonlóan, mint a Forrkatlan. Tehát rám célzott, szerencsére belül tág volt a barlang, így nagyjából ki tudtam kerülni lövéseit. Mikor kifogyott, eszembe jutott, hogy valószínűleg én már azóta újratöltődtem, így tökéletes célzással szemen köptem (ismét) a fenevadat sav szerű köpetemmel. Végül beletörődött, hogy maximum megvakul, ha még sokáig ittmarad, így egy kevéske bénázás után kiszabadult és valószínűleg visszament a tóba. Miután nagyjából visszaállt a vérnyomásom a helyére, kimásztam a barlangból és elindultam hazafelé. Ekkor döbbentem rá, hogy nekem ma még versenyeznem kell. Hát jó. (sóhajtottam)  Hazamentem, kajáltunk, ezután egész délután versenyeztünk (természetesen 1. lettem :P)
Ma nem követtem el ugyanazt a hibát, már kora este elmentem alukálni, amin a többiek meg is lepődtek, de hát így jártak :P

12. rész

Nos hát eléggé meglepődtünk, amikor megláttuk tezsvíreim ajándékát, de hát ez van.. Igazából még meg is lepődtek, hogy viszonylag értelmes ajándékot kaptak, de hát na xd 
Nehezen fojtottam vissza a röhögést, ami igyekezett feltörni belőlem, de végül mégis sikerült, gondolván arra, hogy lehet, hogy akkor kint alszom.. a hidegben..a többi vérengző, vad sárkány közt..brr...
Miután eltették az ajándékokat, a kedves nénike eldöntötte, hogy engem is be kell avatni a családba, így el kell mesélnie minimum háromszor az egész életét, hogy milyen "kalandokon" ment keresztül.. DE egy történet még is megütötte a fülemet.
-Jajj gyermekeim, elfáradtam a sok mesélésbe :(
-NEEE Mamaaa! Légyszi meséld el a kedvencünkeeet! *-* -Néztek bociszemmel Tüskéék.
-Ilyen későn? Nem fog a testvéretek rosszat álmodni? :D (De, minden bizonnyal ._.)
Hát jó, akkor kezdem is..Létezik egy  bizonyos sziget, a Hibbant sziget.. egy gyönyörű sziget LENNE, ha az emberek nem lepték volna el.. Rengeteg társunkat legyilkolták, pedig ők csak a nagy Vörös halálnak engedelmeskedtek.. ám egyszer egy sárkány szövetséget kötött az egyik emberrel, ami igazán meglepő volt. A fiú kiismerte a titokzatos röpképtelen Éjfúria által szokásainkat. Egyszer azonban a fiú lebukott, a lány, akibe szerelmes volt gyanút fogott, követte a fiút, aki mit sem sejtett az egészről. Az Éjfúria elvitte őket a sárkányfészekbe, amit az emberek oly régóta keresnek. A fiú, akit Hólyagnak hívtak (Nem biztos, de valami ilyesmi neve van) felfedte apja, a Hatalmas Fapofa előtt a hely honlétét, habár nem is direkt volt. Végül közös erővel legyőzték a Vörös halált, még ha a fiú lábába került is.
-Mamaaa!! Kihagytál egy csomó részt! -.- Mellesleg a fiút Hablatynak hívják, az apja pedig Termetes Pléhpofa, nem pedig Nagy Fapofa!!-mérgelődött Tüske
-Sajnálom aranyom, az eszem már nem a régi.
-És ez a fiú az Éjfúriájával a mai napig él? *--* - kérdeztem csillogó szemmel.
-Állítólag az Éjfúriából alfa lett, a fiú pedig az ottani embercsoport alfája.-felelte a nagyi.
-Hagyjatok egy kis nyálat szegény mamának holnapra is, mert nem lesz mit mesélni holnap :) Nyomás az ágyba aludni, különben eljön értetek a Sikoltó halál! -Küldött ágyba minket a papa.
-Az mi az a Sikoltó halál? -Kérdeztünk érdeklődve
-Majd holnap megtudjátok :)
Ezzel bevonultak a barlangba, csak én maradtam kint. Felmásztam a sziklára és onnan bámultam a teliholdat, arról álmodozva, hogy vajon milyen lehetett az Éjfúriának, illetve hogy milyen lehet emberek közt élni, egyáltalán hogy néznek ki azok az emberek? Barátságosak? Ijesztőek? Agresszívak? Még ha nem is tudtam rá a választ, megfogadtam, hogy egyszer megkeresem azt a Hibbant szigetet és találkozni fogok azzal az Éjfúriával. 

11. rész

Reggel megérkeztek a nagyszülők.. hát.. máshogy képzeltem őket.. Pikkelyeik fakók voltak, bőrük ráncos, szarvaik és tüskéik tompák, fogsoruk hiányos. Természetesen összepuszilgatták az unokákat, rám meg furcsállva néztek.. azt hitték, betolakodó vagyok, így majdnem elkergettek, amikor Tüske és Karom elmentek vacsorát halászni.. Szerencsére a lángjaim kicsit megrémítették őket, így végül nem bántottak. (Egyébként említettem már, hogy a hangulatomtól függően változik a mérete? Azta mindenit de félreérthető..xD tehát pl. amikor mérges vagyok nagyok a lángok, ha szomorú vagyok kicsik..) Végül megbékéltek ittlétemmel, így miután Karomék visszatértek, nyugodtan, (bár én kicsit elhúzódva) megvacsoráztunk. De nehogy azt higgyétek, hogy a pici unokák (ütyülüpütyülü) nem kaptaj ajándékot. Nem,nem,nem..nem virágruhát kaptak... hanem..

..

..

..

..

..

..

..

..

..

..

egy.....

...

...

...

...

...

...

...

Nem, nem egyszarvút :(( Egy..
SZÁRNYMEREVÍTŐT!

Sziasztok! Sajnálom, hogy ez egy ilyen rövidke kis rész lett, de egyszerűen nem nagyon van időm mindig hosszú részeket írni.. igyekszem nektek minden nap hozni új részt, de én is emberből vagyok, egy átlagos lány, járnom kell iskolába..+ lusta disznó vagyok xD Tehát jah.. ne haragudjatok, ha ilyen rövidke rész is becsúszik néha, főleg szerdánként. Puszi a pocitokra, további szép reggelt, estét, délutánt, hajnali fél3-t, kellemes húsvéti ünnepeket meg minden c: 

10. rész

Egy nap a mama beszélni hívott minket. Nem tudtuk miről lesz szó, így vidáman mentünk be a barlangba, ahol ő már várt minket.
-Nos gyerekek.. Meséltem már nektek arról, hogy néha el kell mennem, ugye?
-Igen-felelte Karom és Tüske
-MIII??? DDDD:Itthagysz EZEKKEL???? D:-mire a két sikló elkezdett röhögni
-Sajnos igen. Dolgom van... egy izé.. személlyel..-felelte anyu komoran.
-Majd azért mesélsz neki rólunk? :(
-Ugye nem leszel sokáig távol? :(
-Ugye viszel engem is, nem hagysz itt ezekkel? :OO
-Igen,nem,NEM. Nem vihetek oda senkit.. még a végén ott fognak titeket.. és azt nem szeretném.
-De..de..de...de.de.de.de.dededededededee de NEEEEEEEEEE :(
-Dede. De nyugodjatok meg, megkértem a nagymamát és a nagypapát, hogy vigyázzanak rátok :)
-MIIIII????-Néztek ledöbbenten testvéreim
-Mi a baj a nagyszülőkkel? Én óvodában mindig az ő meséikre aludtam el.
-Az, hogy te nem ismered a mi nagyszüleinket!! Poshadt hal szaguk van, unalmasak, folyamatos szófosásuk van, és ami a legrosszabb: Dedósnak néznek minket!! Legutóbb, amikor eljött a mama, akkor beöltöztetett valami virágruhába -_-
 Erre mindenki röhögni kezdett, még anya is:D
Még egy kicsit beszélgettünk, aztán elbúcsúztunk a mamától, ugyanis ő hajnalban indult is el aa... nemtudomhova xd
Én viszont felébredtem, és még utoljára hozzábújtam, hisz nem is tudtam, meddig lesz távol. Amikor visszafeküdtem aludni, akkor egy ismerős álom tért vissza: a mama majdnem elveszítésének napja.. Ezt most nem fogom leírni, ha érdekel, olvassátok vissza a 6. részt xd *önreklám* Fogalmam sem volt, hogy hogyan telnek majd ezek a napok, de azt tudtam, hogy szörnyen fog hiányozni mama.

9. rész

Másnap reggel, talán életemben először kipihenten ébredtem. Tudtam is, hogy ezt az energiát mire fogom használni :3 Bizony, szivatásokra :D (muhahahaha) Mivel Karom és Tüske még aludtak, anyu meg eltűnt, így úgy döntöttem, hogy felébresztem az álomszuszékokat. Nos, ezt a jól megszokott, unalmas módon tettem meg:hideg vízzel. Bizonyára láttatok már olyan macskás videót, ahol megijed a szisza az uborkától. Hát elmentem keresni uborkát. az orruk elé tettem, majd jött az ébresztő. Csórikáim úgy felugrottak, hogy majd lefejelték a plafont, pedig nem volt egy alacsony barlangunk. x"DD miután nagyjából megnyugodtam, elmondtam nekik, hogy mi a mai program. Nem is kellett sokat noszogatni őket :D kezdetnek szedtünk (vagyis szedtem .-.) egy kis sárkányfüvet, természetesen befogott orral, majd az alvó Szörnyennagy rémség orrára tettünk, amitől szinte megbénult. Ezután valami olyan dolgot kerestünk, ami jól fog a pikkelyeken, mert harci festést készültünk csinálni. Mikor ez megvolt, kuncogva bújtunk be a szikla mögé és vártunk, hogy felébredjen áldozatunk. Amikor ez megtörtént, rohantunk is el, ugyanis Tüske nem bírta ki, felröhögött, így lebuktunk és hát nem igazán örült neki a Szörnyennagy xD Ezután indulás a Szárnyváltókhoz, akiket kék festékkel öntöttünk le, így tökéletesen nem olvadtak bele a környezetbe :D De nehogy azt higgyétek, hogy ennyi volt, nem :P De nem írom le mindet, mert még a végén betellik a blog o.o Szóval a sok tréfában megéheztünk, de lusták voltunk halászni,hát megláttunk egy Forrkatlant egy nagy hallal, azt is elcsentük, úgy, hogy a két sikló amíg beszélt vele, addig én szépen elcsórtam a halat, majd jól belaktunk belőle. A Forrkatlan kivételesen nem akart minket kinyírni, csak mosolygott rajta, azt hiszem ő is csinált ilyeneket, amikor kicsi volt :) csináltunk persze még számtalan hülyeséget, de azt már tényleg nem írom le, mert megunjátok az életeteket mire mindet elolvassátok :D Este elégedetten mentünk haza, miközben arról beszéltünk, ki szerint melyik volt a legjobb tréfa. Annyira belemélyedtünk, hogy észre sem vettük, otthon nem mi vagyunk az egyetlenek, akik ilyen hangulatban vannak. Kb. 20 liter víz zúdult a nyakunkba, amint a barlang elé léptünk.. hát igen.. a mi anyukánk már csak ilyen :D 

8. rész

Mikor beértünk a barlangba, a Karomék nem is hittek a szemüknek. Boldogan futottak anyjukhoz,aztán természetesen kezdődött anyuci kiidegelése, mint ahogy azt már megszokta :))
-Anya, hogy szakadna a nyakadba egy mázsa hering, miért ijesztettél meg így minket?
-Megérdemeltétek a halas eset után :)
Hogy ez hogyan is történt? Nos úgy, hogy amikor elment a mama halászni, akkor mi a tó másik felébe csalival idehívtuk az összes halat, így ő nem tudott egyet sem fogni. Amikor visszajött, egy hálóval felkötöttük a kifogott halkupacot a felettünk lévő fákra, így "csapdát" állítottunk neki. Nos ügye amikor hazaért, akkor a nyakába zúdult a haleső. Végül azonban lebuktunk, mert Tüske annyira röhögött, hogy leesett a fáról X"DD
 Végül elmentünk EGYÜTT halászni, majd vacsorázni. De azonban 1 gondunk volt: Leégett az otthonunk. Előtte egy fákkal fedett, rejtett "barlangban" laktunk, ami tökéletes búvóhely volt nekünk, nehezen találtak meg a nagyobb sárkányok. Most azonban csak egy barlangunk volt, ami egyáltalán nem volt elfedve, hát nem tudtunk, mit kezdjünk vele. Aztán támadt egy ötletem! Elmentem a közeli Szárnyváltók lakhelyére, ahol szinte biztos voltam benne, hogy találni fogok pikkelyeket. Ebből összeszedtem egy csomót, majd hazafelé vékony indákat, ezáltal elrendezni az esti programot: kilyukasztani a pikkelyeket, majd felfűzni az indákra őket. Természetesen, hogy ne legyen olyan unalmas, versenyt csináltunk belőle, beszélgettünk, így egy 2 órán belül el is készültünk. Mama tüskéket lövellt a falba, amiken felmásztam és felakasztottam őket, így az új lakhelyünk tökkéletesen beleolvadt a környezetbe, ráadásul nem is került szinte semmibe. Utána kibéleltük a fészket belülről, hogy azért kényelmes legyen :) (Ekkor még bele sem gondoltunk, hogy mi hogyan fogjuk megtalálni a bejáratot xD) Végül, hogy leteszteljük a fészket, álomba szenderültünk :)
 Ja, és hogy én hogyan feküdtem a leveleken, amelyek kifejezetten gyúlékonyak? Sehogy! Én találtam magamnak egy lapos tetejű sziklát és azon aludtam.

7. rész

Reggel már egyszerűen nem tudtam sírni. Úgy döntöttem, hogy visszamegyek arra a helyszínre, ahol utoljára láttam, a kidőlt fához, arra számítva, hogy legalább a csontvázából vihetek egy darabot magammal emlékbe.. ehelyett nem láttam ott SEMMIT! Körbenéztem, hogy biztos ez a hely-e, és igen.. elkezdtem kicsit ásni, hátha a sok por betemette, de nem találtam sehol semmit.. Felcsillant a szemem: Hát túlélte volna? Ekkor lépteket hallottam magam mögött.. egyszerűen nem mertem hátranézni. Végül mégis rávettem magam, és olyat láttam, amire semmiképp nem számítottam: a mamát! Enyhén megperzselt testén feltűnően csillogó szemekkel nézett rám. Ez annyira lesokkolt, hogy mozdulni sem tudtam.
-Hát nem is örülsz a mamának? :o
-De..de..de..csak ööö.... meg..meglepett.. mi azt hittük, hogy meghaltál -és a szemem megtelt könnyel. Miután feldolgoztam a látványt, boldogan ugrottam a nyakába, amitől észrevette a karmolásnyomokat.
-Mi a jó édes homlokpikkelyes uborkaturmixot csináltál te, hogy így felszakadtak a sebeid? O.O
-háttööööö.. hosszú történet..:c
-Ugye nem magadnak csináltad?
-MI?? één nem.. :}<-valami ilyesmi képet vágtam xd
-Hát jó.. többiek?
-Na az egy nagyon jó kérdés...dededede megvannak c: Biztos a barlangban vannak, ahova menekültünk.
-Áhááá, tehát Dóra a felfedezőt játszottatok
-Az mi a rák o.o
-Hát rák az nem, de egy mese, ahol egy idegesítő kislány "felfedezi a világot" és mindent megkérdez a nézőktől.De szerintem induljunk a barlangba.-ekkor elindultunk a menedék felé-
-UUUUUUUUUU majd megnézheteeeem? *-----*
-NEM!!!!
-De miért?
-Mert még a végén te is olyan leszel
-De miért?
-Ne legyél már Fluimucil reklám >.<
-De miéért?
-Fhuuu.......... hagyjuk..
-De miéért?

6. rész

Békésen aludtunk, egészen hajnalig. Akkor valami ismerős szagot éreztem és hangot hallottam, de nem tudtam rájönni mi az. Végül eszembe jutott: TŰZ! Riadtan próbáltam keltegetni a testvéreimet és a mamát, De a mama már nem mai kölyök, nem könnyű felébreszteni. Végül mégiscsak sikerült, aminek nagyon megörültem. Riadtan menekültem a családommal a pusztító lángok elől, de ahogy a mama jött mögöttünk, egy lángoló fa mögé esett, pont a farkára, így csapdába szorult. Mikor odamentem, hogy segítsek neki, ő ellökött, hogy meneküljünk, majd jön utánunk. Lemondóan mentünk tovább, majd mikor biztonságban voltunk, vártunk. A szívem mélyén tudtam, hogy ő már nem jön utánunk, de nem adtam fel a reményt. Minden egyes suhanó árnyéknál felcsillant a szemem, de ő csak nem jött. Karom és Tüske már lemondtak a mamáról, ők csak sírtak. Végül én is beálltam a sorba, nem bírtam tovább sírás nélkül. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy hogy hagyhattam ott szegényt. Ha nem fogadtam volna szót neki, most nem sírnának a testvéreim, nem lenne bűntudatom. Végül nem bírtam tovább, kínomban belekarmoltam az oldalamba, ami eléggé vérzett. Hirtelen olyan jól esett csorgó vérem látványa, hát folytattam. Mikor ráébredtem,hogy mit csinálok, tele voltam karmolásokkal, a gyógyuló sebeim is felszakadtak. Ekkor eszembe jutott,hogy ezeket is a mama gyógyította be, így egy seb még mélyebb lett. Csak ez nem látszott, mert ez belül volt ez a seb: a szívemben. Összeestem, és az alattam összegyűlt vérből és könnyből alkotott tócsában álomba merültem, hiszen hajnal volt. (Nem is említettem, hogy szinte teljesen átálltam a nappali életmódra) Testvéreim ekkor már nagyjából megnyugodtak, és pihentek, így az egész jelenetet nem látták.
 Végig a történtekkel álmodtam. Akkor még csak nem is sejtettem, hogy ez örökre, vagy ha addig nem is, nagyon sokáig kísérteni fog. 

Nos hát sziasztok! Tudom, ez nem lett valami vidám történet, de ígérem, vissza fogok térni a 2. részhez hasonló poénkodós történethez, de nem tudok visszamenni a sárkányom életébe, bármennyire is szeretnék. 

5. rész

A lövés hatására végre észhez tértem. Nem tudtam hol vagyok, miért támadott meg a Sikló. Szerintem észrevette, hogy "meggyógyultam", mert mikor a közelembe jött sokkal kedvesebben nézett rám. Megkérdeztem tőle, mi történt, így ő elmesélte nekem, hogy megtámadtam, valószínűleg valami növény hatása miatt. Felajánlotta, hogy befogad a családjába, 2 fiókájához. Mivel nem tudtam mit csinálni, illetve hiányzott a törődés, így belementem. Sejtettem, hogy meg fog változni az életem, de ennyire sose gondoltam volna o.o Amikor hazaértünk, a 2 fióka egyből rámvetette magát, amitől felszisszentem a sebeim miatt. Az új mamám észbe kapott, és ellátott. Utána egész nap ismerkedtem az új családommal, meséltünk egymásnak.
Tüske és Karom (így hívták a 2 kis siklót) már most úgy szerettek, mintha édes testvérek lennénk. Hihetetlenül boldog voltam az új családommal. Aztán megkérdeztem:
-Mama(mert kérte hogy így hívjam) Engem hogy-hogy befogadtál? Hiszen engem szinte úgy dobtak ki a családomból, ha nekik nem kellettem, neked Miért?
-Azért, mert amikor kicsi voltam, a szüleimet a sárkányvadászok elfogták.. és kabátot csináltak belőlük. Én is egyedül voltam. Tudom milyen érzés ez, és nem szeretném, ha más ártatlan gyermek is ilyen sorsra jutna. 
-Elmesélnéd nekem, hogy hogyan történt?
-Persze, de aztán nekem ne gyere panaszkodni, ha rosszat álmodsz :D
-Kemény vagyok én, mint a barlang sarka, nem fogok rosszat álmodni c:
-Hát jó. Az úgy történt, hogy mikor kibújtam a tojásból,csak az ordítást hallottam, a kattogó fegyvereket, a haldoklók hörgéseit. a szüleim a szemem láttára ölték meg. Nem ismertem őket, mégis tudtam, hogy ők azok.Napokig vártam, hogy visszajöjjenek, mert olyan kicsiként nem tudtam, hogy ők már csak fentről nézhetnek minket. Egyedül kellett felnőnöm, barátok, segítség, és család nélkül. Megfogadtam, hogy ha látok egy ilyen szerencsétlen fiókát, akkor segíteni fogok rajta, nem hagyom magára, hogy megszenvedje azt, amit én is megszenvedtem régen. Lőni pedig azért lőttem beléd, mert az a méreg, ami a tüskémen van, az erősebb volt a virág hatásánál, így elmúlt. Remélem megbocsájtasz nekem, hogy bántottalak, de nem tudtam mást tenni.-
Mind a 3-an ledöbbenve halgattuk végig a történetet. Karom és Tüske még soha nem hallották a történetet, amin szintén meglepődtem. Ezután vacsoráztunk és összebújva, egymást melegítve elaludtunk.

4. rész

Amikor bementem a táúba, igen csípte a sebeimet a víz. Mivel még sosem halásztam, így fogalmam se volt,hogy kezdjek neki.. Reménykedtem, hogy hamarosan jön valami sárkány halászni és megkérhetem, hogy segítsen.. Azzal nem is volt baj, jöttek, csak hát mint kiderült nem nagyon kívánták már a halat, inkább engem.. >.< Hogy miért mindenkinek a könnyű préda... No de mindegy.. tehát a délutánom azzal telt, hogy kisebb-nagyobb sárkányok elől futkostam.. jó mi? Egészen addig, amíg el nem mentem onnan.. már nagyon éhes voltam.. Aztán valami furcsa szagot éreztem.. követtem.. csokoládé illat volt.. még jó, hogy észrevettem a hatalmas Prémvadászt előttem. Így hát más étel után néztem.. ekkor megint megcsapta az orrom.. nem, nem kakiszag.. valami édes illat.. egy ilyen fura kék virághoz vezetett, amibe bele is szimatoltam. Hirtelen olyan érzés fogott el, hogy gyilkolnom kell. Mindegy mit, de kell. Homályosan láttam, a testhőt érzékeltem. Megláttam egy kisebb őzet, gondoltam tökéletes lesz, legalább enni is tudok. Nehezen elkaptam és széttéptem. Mikor jóllaktam már nem tudtam uralkodni a testemen, csak kerestem, hogy mit tudnék megölni. Sorra irtottam az erdőt, míg egy nagyobb sárkányt nem találtam. Asszem valami Siklósárkányt, vagy mit. Mivel még mindig nem tudtam magamon uralkodni, így nekimentem, de tudtam, hogy nem kéne.. A sikló észrevette, hogy közeledek, és belémlőtte az egyik mérgező tüskéjét, ami az oldalamba fúródott és összeestem.

Nos, ez egy elég beteg rész volt :D Aki nézi a sorozatot, az tudja, hogy a sárkányok megőrülnek bizonyos virágoktól, nos főhősünk egy ilyenbe szimatolt bele.. Remélem azért nem lett annyira zavaros és megértettétek a lényegét :D

U.I: Boldog halloweent mindenkinek! Én ezzel a rajzzal készültem az alkalomra, remélem nem álmodtok tőle rosszat xDD 

3. rész

Sziasztok! Előre szólok, a rész fele nem Firestormunk szemszögéből, hanem az anyjáéból lesz írva :) Jó szórakozást!

 Nyöszörgést, röhögést hallottam. Mivel a gyerekek már egy ideje nem jöttek vissza, így gondoltam, megnézem, mit csinálnak. A hang irányába futottam.. Szegény kicsi Firestormom ott feküdt véresen, tele sebekkel és...holtan. Nem lélegzett, a szíve már alig vert. Fájdalmamban felordítottam, hisz egy anyának nagyon fáj, ha ezt látja.. ne érezzétek át. Idefutott az egész falka, gyászoltuk szegényemet. A többi poronty öntelt vigyorral nézte kicsi fiam testét. Sosem bocsájtom meg nekik! Igaz, ő volt a leggyengébb testvérei között, mégis ő volt a szívem csücske, láttam rajta, szívós állat lett volna belőle. Ekkor a vezető kijelentette, hogy megvalósítjuk az eddigi tervünket: költözünk. Szomorúan hagytam ott haldokló fiamat, remélve, hogy odafent jobb élete lesz. Elindultunk a messzeségbe, egyre távolabb.

------------------Firestorm------------------
Nehezen, de kinyitottam a szemem. Segítségért kiáltottam, de nem válaszolt senki. Itthagytak. Hogy tehették ezt? Azt hitték, már nem élek? Arra még emlékszem, hogy a mama megnézte, élek-e. Nem tudom miért mondott le rólam.. Majd én megmutatom nekik! Igenis túl fogom élni egyedül is! Nincs szükségem rájuk! Feltápászkodtam, és nekiláttam élelmet, vagy legalább valami tavat keresni, nem is gondolva arra, hogy a sebeimmel még rendesen meggyűlik a bajom.
 Épp megláttam egy kis völgyben egy tavat, mikor olyan érzésem támadt, hogy követnek. Nagyon megrémültem, de próbáltam nem mutatni, hisz a mama mesélte, hogy ilyenkor nézzek ki úgy, mintha nem félnék, hátha el tudom vele ijeszteni azt, aki bántani akar. De ez most nem jött be. Egy bokorból morgást, majd 2 veszekedő hangot hallottam. Úgy éreztem, menekülnöm kell, amíg nem rám figyelnek azok a valamik. De észrevették, hogy menekülök, és kiugrott a bokorból 1 Fertelmes Cipzárhát!! O.O Tudtam, hogy ilyen állapotban semmi esélyem ellenük, hát elkezdtem menekülni. De ők gyorsabbak voltak.. körém rajzoltak egy kört a gázukkal, majd robbantottak. Féltem, hogy fájni fog, de nem így történt. A lángjaim csak nagyobbak lettek, szinte meg sem éreztem! O.O Na mondom ez hogy a heringes keszeges uborkás májkrémes úristenibe történhetett.. De mindenesetre örültem neki. o.o Ekkor valami furcsa érzést éreztem a gyomrom körül, mintha belülről lángolnék. Aztán olyasmi érzés jött, mintha tüsszentenék. Csak mikor hapciztam, sav jött ki a torkomon. De akkora mennyiséggel, hogy én is megijedtem. Eltaláltam vele a Cipzárhát egyik szárnyát, ami leégett tőle, így lezuhant. Mikor felálltak, ahelyett, hogy megettek volna, inkább elmenekültek!! Legyőztem 1 sárkányt! Vagy 2őt.. ezt még én sem értem bocsi xD  így hát végül boldogan mentem a táúhoz, hogy jól belakjak :3

2. rész

 Hosszas gondolkodás után végül Firestorm lett a nevem, de csak Fire-nek hívnak. Holnap viszont bekövetkezik (mint utólag megtudtam) az egyik legrosszabb rémálmom: beíratnak a sárkányóvodába. Nos, hogy ez hogyan is működik? Nem, nem úgy, mint a híres Hibbant szigeten, hogy emberek vigyáznak a bébisárkányokra,nem. Itt összekerül az ÖSSZES Fürge Fullánk a falkából (Mivelhogy nem említettem, de  Fürge Fullánk vagyok) és az idősek "tanítgatnak" minket, ami abból áll, hogy mesélnek történeteket, tanulni maximum a mesén elaludni tanulunk meg . De hát most térjünk vissz a jelenhez. Már amikor visszataláltam a családomhoz, akkor is összesúgtak mögöttem a kortársaim, így belül éreztem, hogy pokol lesz. (Mellesleg a beszédünk annyiban különbözik a felnőttekétől, hogy némelyikőnk kicsit pösze :D De szerencsére én nem vagyok az) 
 Elérkezett a másnap. GATYA ÚR ISTEN! Hát valami borzalmas volt. Kezdjük az elejétől. mivel éjjeli faj vagyunk, így napközben aludtunk VOLNA, ha a testvéreim nem keltek volna fel nyávogni óránként, hogy ők éhesek. (Jó, azért bevallom, én is éhes voltam :P) Tehát este tök álmosan mentünk az óvodába, ami nem is volt baj, hiszen amint mondtam, az idősek mesélése alatt tökéletesen el tudtunk aludni :3 Igazából még kivétel sem volt, senki sem figyelt a történtekre, mindenki bealudt, persze a nénik nem vették észre xD De hát ők már csak ilyenek. Vajon én is ilyen leszek, ha megöregszem? O.O Na de mindegy.. Tehát az óvodában aznap nem történt semmi.. Közben beletörődtem, hogy örökre lángolni fogok, nem próbálom eloltani, se semmi se nem se..
  DE! Felfedeztem a farkam végén levő izét (Jesszus, ennél félreérthetőbben le se tudtam volna írni xDD) Tehát a fullánkomat. Nagyon hegyes volt, meg is böktem vele magam ._. Nem is én lennék.. De először nem értettem, hogy miért 2 hegye van.. gondolom ti, olvasók sem nagyon tudjátok, hacsak nem vagytok Fürge Fullánk mániások :D DE ÉN RÁJÖTTEM *--* Azért, mert a felső ugye rövidebb. Na abban tároljuk a mérget, illetve azzal ki tudjuk lőni, de ezt inkább akkor használjuk, ha már megsebeztük az áldozatot és nem akarunk annyira rohanni utána, mert szépen belelőjjük a nyílt sebbe, így ő lebénul, mi meg utolérjük és végzünk vele. Zseni vagyok, mi? °^° Na írjuk tovább a történetet, mert így sose növök má fel xd Igazából a napokban semmi olyan nem történt, maximum felfedezték az ittlétemet és elkezdtek piszkálni. Hála a jó istennek -_- Le sem tudnak szállni rólam.. soha nem hagynak enni, mindig amikor odamegyek anyához ellöknek és megeszik az összes kaját, amikor csak tudnak belém kötnek stb..
  Egyszer azonban elegem lett. Visszaszóltam.. De meg is bántam..
-Na mi van forrófejűkém, megint nem maradt hami? 
-Hát mivel egyesek olyan mohó dagadt disznók, hogy a saját falkataguknak nem hagynak..
-Fáj az igazság, hogy nem ide tartozol, öcsisajt? 
*Inkább nem szóltam semmit*
-Na látod, igazam van 8D Legközelebb visszaszólsz, úgy felrúglak, hogy a Torrent nem szed le.
-Na hajrá dagikám, gurulj ide azt "rúgj fel" 
Erre összehívta a csicskáit és megvertek.. mivel már napok óta nem ettem, így eléggé el voltam gyengülve, nem volt esélyem.. Magzatpózban feküdve tűrtem a rúgásokat, harapásokat, karmolásokat.. és aztán elsötétült minden...


Nos sziasztok! Itt lennék a 2. résszel. Amint látjátok, ez a rész kicsit hosszabb lett, remélem nem baj :D U.I: Itt egy kép a kicsi Firestormról, amikor kikelt a tojásból :) és bocsi, hogy belátszik a monitorom meg a kábel xD

1. rész

Éreztem, hogy eljön az idő. Teljes erőmből nyomni kezdtem a falat, ami már hetek óta fogva tart. Megrepedt. Hangok, szagok, illetve fény áradt be "börtönömbe". Megszülettem. Valami pattogó, ropogó hangot hallottam, amelyek sárgás-pirosas lobogó izékből jöttek. Igen, tűz volt. Még most születtem, de már bajba kerülök. Remek.ösztöneim súgták, hogy sietnem kell. Utolsó erőfeszítésemmel teljesen szétfeszítettem a tojást, így már ki tudtam mászni belőle. Próbáltam talpra állni, ami félig-meddig sikerült. Ekkor furcsa érzés fogott el. Forró fájdalmat éreztem a fejem hátulján, a hátamon, apró karjaimon és remegő lábaimon: a tarajaim lángba borultak. Éreztem, ha most nem sikerül megtanulni járni, akkor már soha nem lesz rá alkalmam, mint semmi másra sem. Hatalmas erőfeszítések közepette életemben először szaladtam. Mi sárkányok már csak ilyenek vagyunk :) nem bújunk ki a tojásból 10 perce, de már szaladgálunk. De én nem úgy szaladtam, mint a többi bébisárkány. Én küzdöttem az életben maradásért. Éhségemmel, remegő lábacskáimmal nem törődve rohantam.
Sikerült. Megmenekültem. Hatalmas szerencsém volt, Még mindig éreztem a forróságot, az említett testrészeimen. Égek, de nem fáj. Ez hogy történhet? Nem is igazán érdekelt. Most, hogy biztonságban vagyok, (legalábbis azt hittem) nekiálltam felfedezni a világot, melybe most érkeztem, körülbelül negyed órája. Ekkor furcsa hangot hallottam. Megijedtem és nyüszíteni kezdtem. (Aztán rájöttem, hogy a hasam korgott xD) Mint minden sárkányfióka, elkezdtem keresni a mamámat. Észre sem vettem, hogy egy hatalmas piros valami mellett mentem el, ami azt hiszem, egy sárkány volt. Végül hangokat hallottam. Hangokat, amiket még sosem, mégis éreztem, mit kell tennem. 
 A hang felé mentem. Fogalmam sem volt, mi adja ki őket, de tudtam, oda kell mennem hozzá. Így találtam meg a mamát. Nem láttam soha, még is tudtam, hogy ő  az, Furcsállva nézett rám, de tudta, én vagyok az a kis tojás, akit elejtett menekülés közben. Testvéreim rosszalló tekintettel méregettek, bár én sem tudtam, miért. Utána rájöttem: Nem is hasonlítok rájuk! Mindegyik zöldes-kékes volt, pirosas taréjjal, sárgás hassal, míg én fekete voltam világos hassal, tarajaim helyett lángok borítottak. Az egyikük nem tudom miért, meg is bökött a farka hegyén lévő izébizével, amitől nem tudtam mozogni. Már most éreztem, nem lesz könnyű életem.

Sziasztok!
Üdvözöllek titeket a blogomon! Ezen az oldalon egy HTTYD történetet olvashattok, amely szeretett sárkányom, Firestorm életéről szól. Szívesen várok minden kritikát, minden választ, amit elküldtök nekem. Mondom úgy, mintha előre tudnám, hogy milyen sikeres leszek, azt közbe lehet, hogy nem nézi meg senki xD Minden esetre jó olvasást, nézelődést kívánok, és további szép napot ^-^