12. rész

Nos hát eléggé meglepődtünk, amikor megláttuk tezsvíreim ajándékát, de hát ez van.. Igazából még meg is lepődtek, hogy viszonylag értelmes ajándékot kaptak, de hát na xd 
Nehezen fojtottam vissza a röhögést, ami igyekezett feltörni belőlem, de végül mégis sikerült, gondolván arra, hogy lehet, hogy akkor kint alszom.. a hidegben..a többi vérengző, vad sárkány közt..brr...
Miután eltették az ajándékokat, a kedves nénike eldöntötte, hogy engem is be kell avatni a családba, így el kell mesélnie minimum háromszor az egész életét, hogy milyen "kalandokon" ment keresztül.. DE egy történet még is megütötte a fülemet.
-Jajj gyermekeim, elfáradtam a sok mesélésbe :(
-NEEE Mamaaa! Légyszi meséld el a kedvencünkeeet! *-* -Néztek bociszemmel Tüskéék.
-Ilyen későn? Nem fog a testvéretek rosszat álmodni? :D (De, minden bizonnyal ._.)
Hát jó, akkor kezdem is..Létezik egy  bizonyos sziget, a Hibbant sziget.. egy gyönyörű sziget LENNE, ha az emberek nem lepték volna el.. Rengeteg társunkat legyilkolták, pedig ők csak a nagy Vörös halálnak engedelmeskedtek.. ám egyszer egy sárkány szövetséget kötött az egyik emberrel, ami igazán meglepő volt. A fiú kiismerte a titokzatos röpképtelen Éjfúria által szokásainkat. Egyszer azonban a fiú lebukott, a lány, akibe szerelmes volt gyanút fogott, követte a fiút, aki mit sem sejtett az egészről. Az Éjfúria elvitte őket a sárkányfészekbe, amit az emberek oly régóta keresnek. A fiú, akit Hólyagnak hívtak (Nem biztos, de valami ilyesmi neve van) felfedte apja, a Hatalmas Fapofa előtt a hely honlétét, habár nem is direkt volt. Végül közös erővel legyőzték a Vörös halált, még ha a fiú lábába került is.
-Mamaaa!! Kihagytál egy csomó részt! -.- Mellesleg a fiút Hablatynak hívják, az apja pedig Termetes Pléhpofa, nem pedig Nagy Fapofa!!-mérgelődött Tüske
-Sajnálom aranyom, az eszem már nem a régi.
-És ez a fiú az Éjfúriájával a mai napig él? *--* - kérdeztem csillogó szemmel.
-Állítólag az Éjfúriából alfa lett, a fiú pedig az ottani embercsoport alfája.-felelte a nagyi.
-Hagyjatok egy kis nyálat szegény mamának holnapra is, mert nem lesz mit mesélni holnap :) Nyomás az ágyba aludni, különben eljön értetek a Sikoltó halál! -Küldött ágyba minket a papa.
-Az mi az a Sikoltó halál? -Kérdeztünk érdeklődve
-Majd holnap megtudjátok :)
Ezzel bevonultak a barlangba, csak én maradtam kint. Felmásztam a sziklára és onnan bámultam a teliholdat, arról álmodozva, hogy vajon milyen lehetett az Éjfúriának, illetve hogy milyen lehet emberek közt élni, egyáltalán hogy néznek ki azok az emberek? Barátságosak? Ijesztőek? Agresszívak? Még ha nem is tudtam rá a választ, megfogadtam, hogy egyszer megkeresem azt a Hibbant szigetet és találkozni fogok azzal az Éjfúriával.