Éreztem, hogy eljön az idő. Teljes erőmből nyomni kezdtem a falat, ami már hetek óta fogva tart. Megrepedt. Hangok, szagok, illetve fény áradt be "börtönömbe". Megszülettem. Valami pattogó, ropogó hangot hallottam, amelyek sárgás-pirosas lobogó izékből jöttek. Igen, tűz volt. Még most születtem, de már bajba kerülök. Remek.ösztöneim súgták, hogy sietnem kell. Utolsó erőfeszítésemmel teljesen szétfeszítettem a tojást, így már ki tudtam mászni belőle. Próbáltam talpra állni, ami félig-meddig sikerült. Ekkor furcsa érzés fogott el. Forró fájdalmat éreztem a fejem hátulján, a hátamon, apró karjaimon és remegő lábaimon: a tarajaim lángba borultak. Éreztem, ha most nem sikerül megtanulni járni, akkor már soha nem lesz rá alkalmam, mint semmi másra sem. Hatalmas erőfeszítések közepette életemben először szaladtam. Mi sárkányok már csak ilyenek vagyunk :) nem bújunk ki a tojásból 10 perce, de már szaladgálunk. De én nem úgy szaladtam, mint a többi bébisárkány. Én küzdöttem az életben maradásért. Éhségemmel, remegő lábacskáimmal nem törődve rohantam.
Sikerült. Megmenekültem. Hatalmas szerencsém volt, Még mindig éreztem a forróságot, az említett testrészeimen. Égek, de nem fáj. Ez hogy történhet? Nem is igazán érdekelt. Most, hogy biztonságban vagyok, (legalábbis azt hittem) nekiálltam felfedezni a világot, melybe most érkeztem, körülbelül negyed órája. Ekkor furcsa hangot hallottam. Megijedtem és nyüszíteni kezdtem. (Aztán rájöttem, hogy a hasam korgott xD) Mint minden sárkányfióka, elkezdtem keresni a mamámat. Észre sem vettem, hogy egy hatalmas piros valami mellett mentem el, ami azt hiszem, egy sárkány volt. Végül hangokat hallottam. Hangokat, amiket még sosem, mégis éreztem, mit kell tennem.
A hang felé mentem. Fogalmam sem volt, mi adja ki őket, de tudtam, oda kell mennem hozzá. Így találtam meg a mamát. Nem láttam soha, még is tudtam, hogy ő az, Furcsállva nézett rám, de tudta, én vagyok az a kis tojás, akit elejtett menekülés közben. Testvéreim rosszalló tekintettel méregettek, bár én sem tudtam, miért. Utána rájöttem: Nem is hasonlítok rájuk! Mindegyik zöldes-kékes volt, pirosas taréjjal, sárgás hassal, míg én fekete voltam világos hassal, tarajaim helyett lángok borítottak. Az egyikük nem tudom miért, meg is bökött a farka hegyén lévő izébizével, amitől nem tudtam mozogni. Már most éreztem, nem lesz könnyű életem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése