Békésen aludtunk, egészen hajnalig. Akkor valami ismerős szagot éreztem és hangot hallottam, de nem tudtam rájönni mi az. Végül eszembe jutott: TŰZ! Riadtan próbáltam keltegetni a testvéreimet és a mamát, De a mama már nem mai kölyök, nem könnyű felébreszteni. Végül mégiscsak sikerült, aminek nagyon megörültem. Riadtan menekültem a családommal a pusztító lángok elől, de ahogy a mama jött mögöttünk, egy lángoló fa mögé esett, pont a farkára, így csapdába szorult. Mikor odamentem, hogy segítsek neki, ő ellökött, hogy meneküljünk, majd jön utánunk. Lemondóan mentünk tovább, majd mikor biztonságban voltunk, vártunk. A szívem mélyén tudtam, hogy ő már nem jön utánunk, de nem adtam fel a reményt. Minden egyes suhanó árnyéknál felcsillant a szemem, de ő csak nem jött. Karom és Tüske már lemondtak a mamáról, ők csak sírtak. Végül én is beálltam a sorba, nem bírtam tovább sírás nélkül. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy hogy hagyhattam ott szegényt. Ha nem fogadtam volna szót neki, most nem sírnának a testvéreim, nem lenne bűntudatom. Végül nem bírtam tovább, kínomban belekarmoltam az oldalamba, ami eléggé vérzett. Hirtelen olyan jól esett csorgó vérem látványa, hát folytattam. Mikor ráébredtem,hogy mit csinálok, tele voltam karmolásokkal, a gyógyuló sebeim is felszakadtak. Ekkor eszembe jutott,hogy ezeket is a mama gyógyította be, így egy seb még mélyebb lett. Csak ez nem látszott, mert ez belül volt ez a seb: a szívemben. Összeestem, és az alattam összegyűlt vérből és könnyből alkotott tócsában álomba merültem, hiszen hajnal volt. (Nem is említettem, hogy szinte teljesen átálltam a nappali életmódra) Testvéreim ekkor már nagyjából megnyugodtak, és pihentek, így az egész jelenetet nem látták.
Végig a történtekkel álmodtam. Akkor még csak nem is sejtettem, hogy ez örökre, vagy ha addig nem is, nagyon sokáig kísérteni fog.
Nos hát sziasztok! Tudom, ez nem lett valami vidám történet, de ígérem, vissza fogok térni a 2. részhez hasonló poénkodós történethez, de nem tudok visszamenni a sárkányom életébe, bármennyire is szeretnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése