2016. november 13., vasárnap

13. rész

Reggel természetesen hulla fáradt voltam, egész hajnalig erről álmodoztam, míg el nem aludtam. Reggelinél majdnem belefejeltem a halamba, mindent homályosan láttam, tudtam, hogy ha kell álló helybe el tudnék aludni. Természetesen Tüskének pont ma kellett kitalálnia, hogy versenynapot tartunk. Aztán eszembe jutott, hogy nem messze van egy jéghideg vizű folyó, gondoltam lemegyek, mert ha rajtam valami segíthet, az az lesz. A lehető legjobban elfojtottam a lángjaimat, és beledugtam a fejem. Ekkor valami hatalmas, hosszúkás zöld valamivel néztem farkasszemet: egy Széljárót! Soha nem láttam még ilyen sárkányt, hát lendületből olyan szinten arcon csuláztam, hogy a fele pofáját beborította x"DD Aztán rájöttem, hogy lassan levegőt kéne vennem. Gyorsan felkaptam a fejem, aztán feldolgozta az agyam, hogy mi is történt. Azzal a lendülettel elkezdtem rohanni, véletlenül a család irányába. Gyorsan elfordultam, ekkor a Széljáró már utánam indult. Fekete pikkelyeimnek hála nem igazán tudtam elrejtőzni, így természetesen követett.. Karomék csak egy fekete foltot láttak, ami után egy fél erdő rohan,(azt még hallottam, hogy Karom azt mondta, hogy látja, edzek a versenyre xD) hiszen szegényemnek nagyon nagy szárnyai vannak, így a kisebb fákat, bokordarabokat magával hozott. Véégre a Sárkányisten (Nem, kivételesen nem én, a nálam egy fokkal alattam lévő Sárkányisten) megsegített, így végre megpillantottam egy keskeny bejáratú barlangot, amit 2 egybenőtt fa még jobban eltorlaszolt. Gyorsan besurrantam, de csórikám a lendület következtében nem tudott lefékezni, így beszorult a bazinagy feje a két fa közé. Pechemre ez egy olyan sárkányfaj, aki tűz helyett meleg (vagy forró) vizet lő, hasonlóan, mint a Forrkatlan. Tehát rám célzott, szerencsére belül tág volt a barlang, így nagyjából ki tudtam kerülni lövéseit. Mikor kifogyott, eszembe jutott, hogy valószínűleg én már azóta újratöltődtem, így tökéletes célzással szemen köptem (ismét) a fenevadat sav szerű köpetemmel. Végül beletörődött, hogy maximum megvakul, ha még sokáig ittmarad, így egy kevéske bénázás után kiszabadult és valószínűleg visszament a tóba. Miután nagyjából visszaállt a vérnyomásom a helyére, kimásztam a barlangból és elindultam hazafelé. Ekkor döbbentem rá, hogy nekem ma még versenyeznem kell. Hát jó. (sóhajtottam)  Hazamentem, kajáltunk, ezután egész délután versenyeztünk (természetesen 1. lettem :P)
Ma nem követtem el ugyanazt a hibát, már kora este elmentem alukálni, amin a többiek meg is lepődtek, de hát így jártak :P

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése