2016. november 6., vasárnap

9. rész

Másnap reggel, talán életemben először kipihenten ébredtem. Tudtam is, hogy ezt az energiát mire fogom használni :3 Bizony, szivatásokra :D (muhahahaha) Mivel Karom és Tüske még aludtak, anyu meg eltűnt, így úgy döntöttem, hogy felébresztem az álomszuszékokat. Nos, ezt a jól megszokott, unalmas módon tettem meg:hideg vízzel. Bizonyára láttatok már olyan macskás videót, ahol megijed a szisza az uborkától. Hát elmentem keresni uborkát. az orruk elé tettem, majd jött az ébresztő. Csórikáim úgy felugrottak, hogy majd lefejelték a plafont, pedig nem volt egy alacsony barlangunk. x"DD miután nagyjából megnyugodtam, elmondtam nekik, hogy mi a mai program. Nem is kellett sokat noszogatni őket :D kezdetnek szedtünk (vagyis szedtem .-.) egy kis sárkányfüvet, természetesen befogott orral, majd az alvó Szörnyennagy rémség orrára tettünk, amitől szinte megbénult. Ezután valami olyan dolgot kerestünk, ami jól fog a pikkelyeken, mert harci festést készültünk csinálni. Mikor ez megvolt, kuncogva bújtunk be a szikla mögé és vártunk, hogy felébredjen áldozatunk. Amikor ez megtörtént, rohantunk is el, ugyanis Tüske nem bírta ki, felröhögött, így lebuktunk és hát nem igazán örült neki a Szörnyennagy xD Ezután indulás a Szárnyváltókhoz, akiket kék festékkel öntöttünk le, így tökéletesen nem olvadtak bele a környezetbe :D De nehogy azt higgyétek, hogy ennyi volt, nem :P De nem írom le mindet, mert még a végén betellik a blog o.o Szóval a sok tréfában megéheztünk, de lusták voltunk halászni,hát megláttunk egy Forrkatlant egy nagy hallal, azt is elcsentük, úgy, hogy a két sikló amíg beszélt vele, addig én szépen elcsórtam a halat, majd jól belaktunk belőle. A Forrkatlan kivételesen nem akart minket kinyírni, csak mosolygott rajta, azt hiszem ő is csinált ilyeneket, amikor kicsi volt :) csináltunk persze még számtalan hülyeséget, de azt már tényleg nem írom le, mert megunjátok az életeteket mire mindet elolvassátok :D Este elégedetten mentünk haza, miközben arról beszéltünk, ki szerint melyik volt a legjobb tréfa. Annyira belemélyedtünk, hogy észre sem vettük, otthon nem mi vagyunk az egyetlenek, akik ilyen hangulatban vannak. Kb. 20 liter víz zúdult a nyakunkba, amint a barlang elé léptünk.. hát igen.. a mi anyukánk már csak ilyen :D 

1 megjegyzés: