7. rész

Reggel már egyszerűen nem tudtam sírni. Úgy döntöttem, hogy visszamegyek arra a helyszínre, ahol utoljára láttam, a kidőlt fához, arra számítva, hogy legalább a csontvázából vihetek egy darabot magammal emlékbe.. ehelyett nem láttam ott SEMMIT! Körbenéztem, hogy biztos ez a hely-e, és igen.. elkezdtem kicsit ásni, hátha a sok por betemette, de nem találtam sehol semmit.. Felcsillant a szemem: Hát túlélte volna? Ekkor lépteket hallottam magam mögött.. egyszerűen nem mertem hátranézni. Végül mégis rávettem magam, és olyat láttam, amire semmiképp nem számítottam: a mamát! Enyhén megperzselt testén feltűnően csillogó szemekkel nézett rám. Ez annyira lesokkolt, hogy mozdulni sem tudtam.
-Hát nem is örülsz a mamának? :o
-De..de..de..csak ööö.... meg..meglepett.. mi azt hittük, hogy meghaltál -és a szemem megtelt könnyel. Miután feldolgoztam a látványt, boldogan ugrottam a nyakába, amitől észrevette a karmolásnyomokat.
-Mi a jó édes homlokpikkelyes uborkaturmixot csináltál te, hogy így felszakadtak a sebeid? O.O
-háttööööö.. hosszú történet..:c
-Ugye nem magadnak csináltad?
-MI?? één nem.. :}<-valami ilyesmi képet vágtam xd
-Hát jó.. többiek?
-Na az egy nagyon jó kérdés...dededede megvannak c: Biztos a barlangban vannak, ahova menekültünk.
-Áhááá, tehát Dóra a felfedezőt játszottatok
-Az mi a rák o.o
-Hát rák az nem, de egy mese, ahol egy idegesítő kislány "felfedezi a világot" és mindent megkérdez a nézőktől.De szerintem induljunk a barlangba.-ekkor elindultunk a menedék felé-
-UUUUUUUUUU majd megnézheteeeem? *-----*
-NEM!!!!
-De miért?
-Mert még a végén te is olyan leszel
-De miért?
-Ne legyél már Fluimucil reklám >.<
-De miéért?
-Fhuuu.......... hagyjuk..
-De miéért?